ág. ev. lelkész, előbb csetneki kántor, azután revuczi (Liptóm.) rektor volt; innét Sumjáczra (Gömörm.) ment lelkésznek, azután Tamásiban (Nógrádm.) volt pap. Megidéztetvén Pozsonyba 1741. márcz. 5-re, megjelent és ápr. 4. fej- és jószágvesztésre ítéltetett; foglyul vitték a Leopoldvári börtönbe, hol kilencz hónapig sanyargott. Laopoldvárból több társával együtt elvitték 1675. márcz. 18. a nápolyi gályákra, hova máj. 7. érkezett meg és másnap eladatott a gályákra 50 aranyon; innét hetedmagával elvitték Szicziliába a francziák ellen. Itt vette fiának Kristófnak levelét, melyet Láni György Captivitas papistica cz. munkájának végén közöl. A szenvedett sanyarúság fölemésztette testi erejét és a hazától távol, idegen földön végezte életét. Eltemettetett 1657. aug. végén Szirakuzában.
Kevéssel halála előtt Szirakusából írt levelelét közli Rácz Károly.
Mazarius,Christophorus, Vade Daniel. Wittebergae, 1676.
Rácz Károly, A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. Sárospatak, 1874. 124. l.