jogi s bölcseleti doktor, egyetemi tanár, szül. 1845. márcz. 10. Pesten; a gymnasiumot a pesti piaristáknál, a jogi tanfolyamot ugyanott az egyetemen 1867-ben végezte; a nyelvészetet a berlini (3 félév), tübingai (2) és bécsi (1) egyetemeken hallgatta. 1874. máj. nyert ügyvédi oklevelet. 1873. nov. 29. kineveztetett az indogerman összehasonlító nyelvészet helyettes tanárának a budapesti egyetemen; 1874-75. II. félévben a német nyelvészetnek, 1878-81-ig a szláv nyelvészetnek helyettes tanára tanára volt. Az 1883. nyári félévet a párisi főiskolákon töltötte. 1892-ben tanulmányúton volt Francziaországban. 1895-ben lett rendes tanár a budapesti egyetemen.
Czikkei a M. Tanügyben (1876. könyvism.); az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1877. Német grammatikai ujdonságok, 1878. Az aspiraták a görögben, 1880., 1884. könyvism., 1885., 1888. A pidgin-english nevű kevert nyelvről); az Akadémiai Értesítúben (1877. Az úgynevezett lágy aspirátok phonetikus értékéről az ó-indben, Írenopaeus álnévvel, ism. Budapesti Szemle 1878.); a Budapesti Szemlében (1878. Ujszerű tiszta magyarság példája, 1879. Nyelvtudás és nyelvtudomány); a Századokban (1882. könyvismertetések).
Munkái:
1. A nyelv eredetéről. Irta Black W. K. J., ford., bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta. Pest, 1872.
2. Indisches Erbrecht. Wien, 1873. (Ism. Jornal des Savants 1875. 500. l.)
3. A lágy aspiráták kiejtéséről a zendben. Bpest, 1876. (Értekezések a nyelv és széptudom. köréből VI. 1.).
Pallas Nagy Lexikona XII. 429. l. és önéletrajzi adatok.