vallás- és közoktatásügyi miniszteri titkár, szül. 1842. máj. 6. Lugoson (Krassóm.); a középiskola három alsó osztályát bevégezvén, Verseczen a tanítóképző-intézetet látogatta. Már 17 éves korában mint tanító Bécsben a műegyetemet látogatta, hogy mérnökké képezze magát. De mint műegyetemi hallgató is paedagogiai czikkek írásával foglalkozott; azért lemondott techikai tanulmányairól és Resiczára ment, hol magánoktatást adott. 1862-ben a magyar nyelv megtanulása végett Szegedre ment és itt öt évig mint házi tanító működött; ekkor a Szegedi Hiradónak egyik legszorgalmasabb munkatársa volt. 1867-ben Pesten a Pesti Napló munkatársa és 1869-ben a Néptanítók Lapja szerkesztőtársa lett, melynek helyettes szerkesztője, majd Környei halála után, 1870. április 21-től felelő szerkesztője volt 1873 végéig. Azután a m. kir. vallás- és közoktatási miniszteriumban segédfogalmazó, később fogalmazó, majd tiszteletbeli, végre valóságos miniszteri titkár lett. Midőn a miniszter az országos tanszermúzeumot életbe léptette, Mayert bízta meg ezen új intézet vezetésével; egyúttal az ország első elemi- és polgáriskolai tanítóképzőhöz, a budapesti paedagogiai intézethez igazgatósági tagnak kinevezte. A különböző kiállítások alkalmával szintén megbizatott azok felügyeletével, vezetésével és rendezésével, különösen az 1885. országos kiállítás alkalmával nagy tevékenységet fejtett ki. Meghalt 1886. márcz. 19. Budapesten.
Czikkei a bécsi Volksschuleban (1863. Über Knaben- und Mädchenerziehung, Die Schule ein Staat im Kleinen, Ein Vorschlag zur Verbreitung guter Volksschriften, 1864. Über das Verfrühen, Womit beginnt der Unterricht in der Volksschule); a Szegedi Hiradóban és a Pesti Naplóban (politikai czikkek); a Népnevelők Lapjában, a Néptanítók Lapjában (1877. A népkönyvtárakról sat.) és az Ung. Schulzeitungban (paedagogiai czikkek); a Gazdasági Lapokban (1866. Marhatenyésztés Angolországban, A dohány egyedáruság az ausztriai birodalomban); a Magyar Tanügyben (1872. A Kritikai Évkönyv érdekében VI. 1877. Az országos tanszermúzeum czéljairól); a Budapesti Közlönyben (1875. 81. sz. könyvism.).
Munkái:
1. Alak- és mértan. Elemi és felső népiskolák alsó osztályai számára. Pest, 1872. Ábrákkal (Ism. M. Tanügy 1873. 2. kiadás. Bpest, 1875. Ism. M. Tanügy. Németül. U. ott, 1875., 3. jav. és bőv. és a méterrendszerre alkalmazott kiadás, 1880. 15. jav. és bőv. k. 1888., 16. jav. és bőv. k. 1889.).
2. Onegeses. Történelmi elbeszélés Attila korából. A serdültebb ifjúság számára. U. ott, év n. (1878).
3. Rövid alkotmánytan osztatlan népiskolák számára. U. ott, 1876. (2. kiadás 1877., 3. és 4. k. 1879., 5. jav. k. 1880., 8. k. 1883., 9. bőv. k. 1884., 10. 11. és 12. k. 1885. 16. jav. és bőv. k. 1887., 17. bőv. és jav. k. 1889.)
4. Vezérkönyv az alkotmánytan oktatásában. Elemi-, felső- nép- és polgári iskolai tanítók, nemkülönben tanítóképezdék, tanárok és növendékek használatára. U. ott, 1877.
5. Aranybánya. Mulattató és tanulságos olvasmányok a magyar nép és az ifjúság számára. U. ott, 1878. Nyolcz képpel.
6. Magyarok története nép- és polgári iskolák számára. U. ott, 1877. (4. kiadás 1878., 7. jav. k. 1886.)
7. Családi kör. Mulattató és tanulságos olvasmányok. A magyar nép és ifjuság számára. U. ott, (1880). Nyolcz színnyom, képpel.
8. Kincses szekrény. Mulattató és tanulságos olvasmányok. A magyar nép és ifjuság számára. U. ott, (1880). Nyolcz szines képpel.
9. Derék férfiak. Életrajzi elbeszélések a serdültebb ifjuság és a nép számára. U. ott. év n. Nyolcz szinezett képpel.
10. Jelesek Csarnoka szines képekkel. Életrajzi elbeszélések a serdültebb ifjuság és a nép számára. U. ott, év n.
11. A boldogság alapköve. U. ott, 1882. (M. Könyvtár I.).
12. A lélek tükre vagy ismerd meg magadat. U. ott, 1882. (M. Könyvtár 3.).
13. Az "arany középut". U. ott, 1882. (M. Könyvtár 6.).
14. Saját bosszujának áldozata. U. ott, 1882. (M. Könyvtár 8.).
15. Vezérkönyv a népiskolai történettanításhoz. Egyszersmind bevezetés a történettudományba tanítók és tanítójelöltek szamára. U. ott, 1882. (Kiss Áronnal együtt. Ruménül. ford. Fenesan Artemie. Ugyanott, 1885. Ruthenul is megjelent).
16. A lutri koldusa. Igaz történet. U. ott, 1883. Három képpel Dörre Tivadartól. (Jó könyek 14.).
17. A világ vége. Ugy a hogy volt, hiven elbeszéli. U. ott, 1884. két képpel Goró Lajostól. (Jó könyvek 26.)
18. "Elvitte az ördög!" vagy az érfalvi kincskeresők furcsa és szomorú kalandja. U. ott, 1885. két képpel Mannheimer Ágostontól. (Jó könyvek 36.).
19. Schubert Károly, A természettan alapelvei. 6. jav. és bőv. kiadás. Sajtó alá rendezte. 74 fametszettel. U. ott, 1885.
20. Az életmentő. Igaz történtet 2 képpel. U. ott. 1886. (Jó könyvek 42.).
Kuttner Sándor tankönyveinek újabb kiadásait 1876-tól javítva s bővítve sajtó alá rendezte s kiadta. (L. Kiszlingstein könyvészetét és a M. Könyvészetet 1886-ig).
Saját tankönyveit szintén többen átdolgozták és kiadták halála után.
Szinnyei Könyvészete.
Kiss Áron, M. népiskolai tanítás története. Budapest, 1881. 343., 377., 385., 413., 428. l.
M. Könyvészet 1882-98.
Petrik Könyvészete.
Verédy Károly, Paedagogiai Encyclopaedia. Bpest, 1885. 625. l.
M. Paedagogiai Szemle 1886. 363. l. (Lederer Ábrahám).
Budapesti Hirlap 1886. 80. sz. (Nekr.)
Vasárnapi Ujság 1886. 13. sz. (Nekr.)
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XII. 427. l. és gyászjelentés.