bölcseleti doktor, egyetemi tanár, szül. 1795. szept. 26. Teplben (Csehország); bölcseleti tanulmányainak bevégzése után a premontrei rendbe lépett és 1819. aug. 15. felszenteltetett. Minthogy a mathematikai tudományokkal sikerrel foglalkozott, apátja Prágába küldte, hogy ott a csillagvizsgáló intézet igazgatójának, Dávid Mártonnak, a ki szintén a rend tagja volt, munkálatainál segédkezzék. Két év mulva elhagyta Prágát és a bécsi csillagvizsgáló intézetbe ment, hol újabb két év mulva 1823-ban adjunctus és egyszersmind a gyakorlati csillagászat tanára lett. 1835-ben a budai csillagvizsgáló intézet igazgatójának neveztetett ki s egyúttal a pesti egyetemen a csillagászatot tanította. 1849-ben kénytelen volt menekülni s egy ideig rendjénél tartózkodott. Mire újra visszatérhetett, intézete többé nem létezett. 1851-ben a József-ipariskola ideiglenes igazgatója lett. 1853-ban a pesti egyetem bölcseletdoktori czímmel tüntette ki. 1857-ben az ipariskola műegyetemmé fejlesztetvén, M. lett annak igazgatója. 1861-ben negyven évi szolgálat után nyugalomba vonult. 1862 tavaszán Teplbe a rendházba költözött. Életének utolsó két évét mind a rend krukanitzi uradalmának jószágigazgatója töltötte. Tudományos éredemeiért a Ferencz József-rendet kapta. Meghalt 1865. aug. 7. Krukanitzban.
Munkálatai az egykorú naptárakban használtattak fel és kéziratban maradtak.
Pallas Nagy Lexikona XII. 497. l. (Kürschák József).