apát-kanonok, vál püspök és főesperes, szül. 1838. júl. 19. Zomborban (Bácsm.); a kalocsai egyházmegyében 1862. júl. 28. szenteltetett fel; segédlelkész volt Kulán és Rácz-Militicsen; 1866. igtató és csakhamar szentszéki jegyző s levéltárnok 1870-ig; ekkor lett hitoktató a kalocsai apáczáknál, majd érseki titkár, 1873. tanítóképzőintézeti tanár, 1875. szentszéki ülnök, 1878. zsinati vizsgáló, 1880. tiszteletbeli pápai kamarás, 1881. székesegyházi kanonok, iskolai főfelügyelő, a kalocsai apáczák iskolájának igazgatója, szentszéki előadó, 1883. szent Ágostonról nevezett kalocsai apát, 1888. bosoni választott püspök, 1891. káptalani helynök, 1892. zsinati elnök és 1893-ban bácsi főesperes, 1895. prépost, 1897. őrkanonok.
Beszédei és czikkei a M. Koronában (1884. Zászlószentelési beszéd a kalocsai legényegyesületben), a Kalauz a nevelőoktatás terén cz. munkában (1889. A magyar nyerlv tanításáról), a Bajában (Kubinszky fölött mondott emlékbeszéde), a Népiskolai Tanügyben (tanügyi beszédei); a Tanodai Emlényfüzérben (Pécs, 1857. A természetes irály, olaszból ford.).
Munkái:
1. A spiritismus keresztény kath. megvilágításban. Kalocsa, 1899. (Ism. Alkotmány 91. sz.)
2. Alkalmi beszédek és értekezések. U. ott, 1900.
M. Sion 1888. 305. l.
Pallas Nagy Lexikona XII. 427. l.
Schematismus Colocensis 1885., 1899.
Alkotmány 1899. 91. sz.