Erdélyi és Siebenbürger család több is élt hazánkban; így hívták-e vagy másképen Miksáét, ez idő szerint nem tudjuk megmondani; atyja magyar vitéz volt, ki utóbb a mohácsi csatában esett el. M. 1490 táján született, Benkő szerint erdélyi szász volt, gróf Kemény József pedig beszterczei származásunak vallja. Már ifjú korában kiment külföldre, valószinűleg azért, hogy valamely egyetemet látogasson. A magyar humanistákkal élénk összeköttetésben álló Lang Máté gurki püspöknek, majd slazburgi érseknek, közel rokonának pártfogásával kereste föl a külföldet. 1511. máj. és szept. Brüggeből az udvar ismételten futárul küldte VIII. Henrik angol királyhoz. 1512. febr. 24. Veronából írta le azt a szerencsétlenséget, mely utazása idején, febr. érte a tiroli Brixen városát. Midőn Károly átvette Spanyolország kormányát, Németalföldről őt is magával vitte; 1519-ben a király titkárai, illetőleg a Grant Conseil tagjai közé tartozott. Ez időtájban történt, hogy M. feleségül vett egy Haro leányt. M. a molin-del-reyi ünnepek után Németországba s onnét Belgiumba is elkisérte urát. 1520. szept. 12. a császárral Brüsselben, 1522. jan. pedig Genfben tartózkodott; ugyanazon év őszén Spanyolroszágban Valladolidban volt. Itt írta Magelhaens útjáról, a föld első köürlhajózásáról szóló nevezetes munkáját, mely nevét ösmeretessé tette. 1548-ban a Spanyolországból Németalföldre vonuló Fülöp herczeg tiszteletére Kölnben rendezett fényes ünepeken ő is jelen volt V. Károly és az ijfú herczeg kiséretében; ott volt Antwerpenben is, midőn V. Károly és Fülöp rendkívüli fénynyel vonultak be a városba. Személyesen ösmerte De Vriendt Ferenczet, ki arra az alkalomra a diadalkaput festette, Vriendt Jánost, ki verseket irogatott és Korneliust, ki az antwerpeni városházát építette. Ezt a kitünű családot utóbb versekben is magasztalta. Jelen volt 1551-ben akkor is, mikor a harmadfél évvel azelőtt szabadságaitól megfosztott Konstanz városát a császár ismét látogatásával vigasztalta meg. Ekkor már elmult 60 éves; de nem vesztette el lelki fiatalságát, sőt a prózaíróból költő lett. Csak két latin költeménye maradt ugyan reánk, de ezekből is következtethetünk a vénülő udvari ember világnézetére. Nem érdeklik többé a nagy események, melyekről egykoron ő adott hírt a világnak. Érdekli az irodalom és halhatatlannak tartja a költőt, ha magának nem mer is jósolni ilyen halhatatlanságot. A leányokkal szemben a gondos atya szerepét veszi föl és bölcsen óvja őket a szerelemtől. Jellemzi a kort, az írót s az akkori városi életet az a frivolság, melylyel a szerelemről szól. Verse ebben a részben valóságos bizonyság a kor erkölcstelensége mellett. Nincs nyoma, hogy túlélte császárját; de majdnem túlélte a humanismust, mely a nemzeti irodalomnak adott helyet.
Munkái:
1. Legatio ad sacratissimum ac inuictum Caesarem Diuum Carolum semper Augustum ... Regem Hispaniarum Catholicum, ab Reuerendissimis et illustrissimis Principibus sacri Romani Imperij electribus: qua functus est illustrissimus princeps Fredericus comes palatinus ... in Molendino Regio Die vltimo Novembris. Anno M. D. XIX. (Czímképpel).
2. Relatio de Moluccis insulis. Köln és Róma, 1523. jan. és nov. (Két kiadás); Bazelben 1537. és 1555. Olasz fordítása 1534- és 1536-ban Velenczében és 1550 óta többször spanyolul is megjelent.
Fennmaradt két versét magyar fordításban Márki Sándor közli (Erdélyi Múzeum 1893): A konstanzi lányokhoz a császári konvent alkalmából és Vriendt Ker. Jánoshoz, a Vriendt-család «Bonis Avibus» jelmondata czímeréről. Kéziratai a müncheni könyvtárba: Maximiliani Transsylvani Sendbrief an den Erzbischof zu Salzburg über die im Jahre 1519. gemachte Entdeckung zu Molukken oder Gewürz-Inseln 4rét; a bécsi udvari könyvtárban: Coppia litterarum de miseranda urbis Brixiae clade anno 1512. mense februarii factae ... Veronae, 24. febr. 1512.; Tractatus sive epistola de detectis in Africa, America et Asia regionibus ... Vallisoleti die 24. oct. 1522.; két latin levelét közli a Történelmi Tár (1885) Erasmushoz (ex villa mea Haut.) 1527. márczius 28. és november 6.
Czvittinger, Specimen 387. lap.
Bod, M. Athenas 76. l.
Benkő, Transsilvania II. 334. l.
Magyar Könyvház III. 554. l. (Molnár János).
Budapesti Szemle III. 1858. 154. l.
Gr. Kemény József, Történelmi és Irodalmi Kalászatok. Pest, 1861. 115. l.
Trausch, Schriftsteller-Lexikon III. 408. l.
Egyetemes M. Encyclopaedia VIII. 6. l. (Vass József).
M. Könyv-Szemle 1882. 233., 1884. 197., 205., 1888. 336., 1892. 244. l. (Apponyi Sándor gróf), 1895. 289. (Kropf Lajos), 1899. 91. l.
Történelmi Tár 1885. 331., 345. l.
Századok 1887. 546., 1889. 52., 1890. 661. l. (Kropf L.), 1893. 541., 1901. 445. l.
Erdélyi Múzeum 1893. (Márki Sándor).
Irodalomtörténeti Közlemények 1901. 122. l.
Apponyi Sándor gróf, Hungarica I. Bpest, 1900.