r. kath. plébános, szül. 1852. máj. 6. Kakon (Zemplénm.); tanult Miskolczon és Egerben, hol, mint a seminarium növendéke értekezéseivel háromszor nyert pályadíjat. 1876-ban szenteltetett fel misés pappá, mire több helyt káplánkodott és 1886-ban domaházai (Borsodmegye) lelkészszé neveztetett ki; innét 1892-ben Tibold-Daróczra ment szintén lelkésznek.
Czikkei az Egri Egyházm. Közlönyben (1881. Hitkétely, 1882. Vallás és babona. 1883. Az ember eredetének kérdéséhez, A természet theologiája, A kereszténység és művelődés, 1884, Bibliai képek, 1885. Korunk erkölcsi sülyedése, 1886. A házasságtörésből szülöttek anyakönyvezése, Az avatásról, 1887. A halál és az erkölcsiség, 1889. Lelkipásztori esetek és kérdések, Házassági erőszak sat.); a Gyöngyösi Lapokban (A párbaj); a Gyöngyösben (A népkörökről sat.); egyházi beszédeit a Havi Szónok (1889) adta ki.
Koncz Ákos, Az egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 171. l.