Budapest alpolgármestere, szül. 1847. júl. 23. Nagy-Gradnán (Trencsénm.); gymnasiumi tanulmányait Esztergomban, a jogot 1865-ben a pesti egyetemen végezte. Ugyanekkor lépett Pest város szolgálatába. Két év mulva megválasztották számsegédnek, az 1867. tisztujításkor számtisztnek. A főváros egyesítésekor (1873) az V. kerület jegyzője, 1878-ban tanácsjegyző lett és az ipari, rendészeti és szegényügyi ügyosztályban működött 1883-ig. Alig van a fővárosnak iparügyi és rendészeti szabályrendelete, melyet nem ő készített volna; ilyenek a bérkocsi-, a társaskocsi-, kávéház-ipari, az árvizi és egyéb szabályrendeletek. A közjótékonysági administratio terén nagyobb tanulmányokat tett. Tanulmányozta a belga javítóintézeket és a fővárosi községi szeretetház is ezen tanulmányok eredménye. A közélelmezés szervezetére vonatkozó javaslatai is ezen időben keletkeztek és a mai közgazdasági és közélelmezési ügyosztályt ő teremtette meg (1885), melynek tanácsnoka lett. Az ő sikeres működésének eredménye a vásárcsarnokok intézménye, a közvágóhíd kibővítése, a marhavásár fejlesztése; ő hódította vissza a fővárosnak a sertésvásár jogát, mely addig néhány magános privilegiuma volt; neki köszönhető a fővárosi sertésconsum-vásár létesülése, melynek modern berendezései a sertésközvágóhíddal együtt épülőben vannak. További nagyobb alkotása a vegyészeti és tápszervizsgáló intézet és a fővárosi mintaszőlőtelepek is. 1897-ben megválasztották alpolgármesterré és márczius 9. kapta a Ferencz-József-rend lovagkeresztjét.
Munkái:
1. A budapesti V. közigazgatási kerület előljáróságának 1873-74. évi működéséről. Bpest, 1875. (Bachmayer Györgygyel együtt.).
2. Előterjesztés Budapest főváros élelmezése tárgyában. U. ott, 1883.
Petrik Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 238. l.