Matolai Ede (zolnai és nagy-szalatnyai),
megyei alispán, előbbinek testvérbátyja, szül. 1825. máj. 31. Sátoralja-Ujhelyben (Zemplénm.); a gymnasiumot szülőhelyén, bölcseleti és jogi tanulmányait a pesti egyetemen végezte. 1847-ben közügyvédi s 1848-ban váltóügyvédi oklevelet nyert. Ezen évben fegyvert fogott és a fegyver letételéig századosi rangra emelkedett. Segéde volt Lázár Vilmos ezredes századparancsnoknak. utóbb 1867-ig ügyvédeskedett. Ekkor Zemplénmegye megválasztotta II. alispánjává, majd ezen hivatal megszüntével 1871. decz. 28. a sátoralja-ujhelyi kerület országgyűlési képviselőjévé, 1875-ben pedig ismét alispánjává, valamint az 1878., 1883. és a következő tisztújításokon is megválasztotta. Lakása Sátoralja-Ujhelyen van.
Czikkeket írt a Jogtudományi Hetilapba (1866. Törvénykezési curiosum); a Honvédbe (1868. 29. sz. Helyreigazítás Lázár Vilmos honvédezredesről), a Jogtudományi Közlönybe (1874. Végrehajtás tisztifizetésekre); az Ellenőrbe (vezérczikkek), a Felvidékbe, a Zemplénbe (1894. Uti emlékek Olaszországból), a Felső-Zemplénbe és a Felsőmagyarországi Hirlapba.
Munkája: Visszaemlékezésem honvédéletemre. Függelékül Lázár Vilmos várfogságban írt emlékirata. Sátoralja-Ujhely, 1883.
Népzászlója Naptára 1874. 19. l. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 236. l.