nagyprépost, Kuklói (Pozsonym.) származású, a nagyszombati szent István papnevelőnek volt növendéke; azután segédlelkész Vágujhelyen, majd plébános Ripjényben (Nyitram.), honnét Szobotisztba ment és a szeniczei kerület alesperese lett. 1776-ban beszterczebányai kanonok, majd czímzetes apát, 1783-ban nagyprépost lett. Az 1792. országgyűlésen a káptalant képviselte s 1793 után a beszterczebányai püspökség vicariusa volt hét évig. Meghalt 1803. júl. 27. Beszterczebányán 69 éves korában.
Munkái:
1. Sermo ad dn. Gabrielem Zerdahelyi de Nitra Zerdahely episcopum Neosoliensem ... dum episcopalem sedem solemni ritu capasseret dictus die 25. Martii a. 1801. Neosolii.
2. Dictio qua status et ordines comitatus Zoliensis exc. dnum Petrum Balogh de Ócsa, qua neo-renunciatum supremum comitem suum, in primo ad domum provincialem Neosoliensen ingressu in palatio majori, perorante dno die 28. mensis Martii anno 2802. venerati sunt. U. ott.
Schematismus Historicus dioecesis Neosoliesis pro anno 1886. neosolii 56. lap.
Petrik Bibliogr.