kir. kath. főgymnasiumi tanár, szül. 1860. ápr. 19. Böződön (Udvarhelym.); középiskoláit az unitáriusok székely-kereszturi algymnasiumában és kolozsvári főgymnasiumában 1879. június 29-én végezte, mire bölcselethallgató volt a kolozsvári egyetemen. 1884. május 14-én nyert tanári oklevelet; a lugosi római katholikus főgymnasiumban a latin és görög nyelv tanára.
Czikkei az Erdélyi Múzeumban (1884. Catullus mint Sappho és Callimachus utánzója); a Kolozsvári Ellenzékben (1886. 132., 134., 135. sz. A görög-római remekírók fordítása); a nyiregyházi ág. ev. főgymnasium Értesítőjében (1889. Mikor kezdhetjük meg az idegen nyelvek oktatását? Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1890.); a lugosi főgymn. Értesítőjében (1894. De carmine LXIV. Catulliano és ünnepi beszéd, a márcz. 15. tartott emlékünnepélyen, 1897. A lugosi m. kir. állami főgymnasium uj épülete, 1898. Tafferner Béla tanár 25 éves jubilaeuma, Necrolog Márton Dávid tanárról); az Egyet. Philol. Közlönyben (1894. könyvism.).
Munkája: A mondat elemzése. Lugos, 1900. (Különnyomat a Népoktatásból).
A lugosi m. kir. áll. főgymnasium Értesítője 1895. 79. l.
Vajda Emil Névkönyve 134. l.