néptanító, született 1863-ban január 25-én Császlóczon (Ungmegye), hol atyja M. István földmíves volt; 1878-ban vétetett fel az ungvári tanítóképző előkészítő osztályába, melyet 1879-ben elvégzett és 1880. elején felvételi vizsgát tett és a tanítóképzőbe lépett, melynek három osztályát elvégezte s 1882-ben letette a tanképesítő vizsgát a magyar-ruthén tannyelvű iskolák tanítására s harmonikus műének vezetésére oklevelet nyert. Első tanítói állomása Gerény község görög-kath. iskolája volt; innét, 1889. szept. 7. az antalóczi állami s községi iskolára pályázott, melyet el is nyert és mivel az a görög-kath. kántori hivatallal volt egybekapcsolva, magánúton kántorrá képezte ki magát. 1893-ban a magyar beszéd sikeres tanítása körül kifejtett buzgalma elismeréseül a vallás- és közoktatási miniszter 15 frt jutalmat, mint faiskola kezelőnek a földmívelési miniszter 1892-ben kertészeti eszközgyűjteményt, 1893-ban pedig (földhitelintézeti) 100 frtos pályadíjat ítélt neki. Az ungmegyei általános néptanítói egyesületnek már évek óta másodjegyzője, az ungvári fiók tanítói körnek pedig tíz éve jegyzője.
Czikkei a M. Paed. Szemlében (1891. A magyar nyelv tanítása nem magyar ajkú népiskolákban, tekintettel a nemzeti szellem ápolására); a Néptanodában (1893. A beszéd tanítása tekintettel az emberi lélek fejlődési fokozataira); ezeken kívül többször szól a napirenden levő tanügyi s közgazdasági dolgokhoz a Kelet, Ungvári Közlöny sat. lapokban.
Vaday József, Magyar tanférfiak és tanítónők ezredéves Albuma. B.-Csaba, 1896. fénynyom. arczk.