a főrendiház és a magyar delegátió naplójának szerkesztője, M. János, a kolozsvári zenede igazgatója és Szegedy Zsuzsánna fia, szül. 1831. aug. 10. Nagy-Enyeden; gymnasiumi tanulmányait és a bölcseletet a nagy-enyedi ev. ref. főiskolában 1848-ban végezte, a hol a márcziusi napok után felállíttott iskolai nemzetőri lövészkar tagja, később pedig a város ágyúi mellett tüzér volt. 1849. jan. 8. az oláh rablók által fölégetett és kirabolt városból Kolozsvárra menekült, hol az I. honvéd vadász ezredben szolgált és később a Dembinszki hadseregébe jutva végig küzdötte a szabadságharczot. Azután Kolozsvárt és vidékén nevelősködött; 1851-ben a nagy-enyedi főiskolában mint osztályvezető tanította az elemiben, később a gymnasiumban a rajzot, szépírást és a német nyelvet. 1857-ben Pestre jött, hol a festő pályára készült és mint Barabás tanítványa arczképeket festett és kőrajzokat készített (így csoportképben a Pesti Napló munkatársait, az Árpád-házi királyokat, az erdélyi fejedelmeket és egyes arczképeket, tájképeket, népviseleteket); fára rajzolt a Vasárnapi Ujság számára és szöveget írt hozzá. 1861-ben segélyforrása nem lévén, fölhagyott a festészettel és egészen a hirlapírói pályára lépett; a Pompéry által alapított Magyarországnak munkatársa lett német, franczia s olasz lapokból vett közleményekkel, de vezérczikkeket, művészetieket és szinbirálatokat is írt a lapban. Még ezen évben Királyi Pál meghívta a Pesti Napló szerkesztőségébe. 1863-ban Kemény Zsigmond báró társaságában Németországban és Dániában utazott; később maga Belgiumba s Párisba ment, tanulmányozván a művészeti gyűjteményeket és képtárakat. Budapesten Magyar Képzőművész cz. képes hetilapot indított meg 1864. ápr. 5., mely azonban jún. 20. megbukott; (hasonló sors érte az 1868. márcz. 3. megindított Műcsarnok cz. kéthetes szaklapját 1869. jan. 16.). 1865-ben tanulmányi úton Olaszországban járt Nápolyig. Megtanulta a gyorsírást és 1865-ben belépett az országgyűlési gyorsirodába s 1868-ban a főrendiház napló-szerkesztőjévé neveztetetett ki, a hol most is működik, egyszersmind a delegatió naplóit is szerkeszti. 1866-ban nőül vette Barabás Miklos festő leányát Ilonát, ki szintén festészettel foglalkozik. 1870-ben az állami férfitanító-képzőintézetben Budán a szépirás és rajzolás tanítója volt, de erről az év végén lemondott. Több évig volt az országos tanszermúzeum bizottságának tagja. 1880-ban megalapította a magán távirati irodát és vállalata számára tudósítók szerzése végett az osztrák tartományokba, Szerbországba s Konstantinápolyba utazott. 1882-ben szerződést kötve a bécsi hivatalos távíró irodával a távirati kapcsolat megkötése ügyében, felállította a félhivatalos magyar távirati irodát és ezzel felszabadította a magyar sajtót az osztrák iroda gyámkodása alól. 1887-ben a képzőművészet és a nevelés terén szerzett érdemei elismeréseül, kihalt anyai családja nevéről, a király pesti-Szegedy előnévvel magyar nemességgel tüntette ki, az 1895. engedélylyel pedig a «pesti» előnév mellett családi nevöket Szegedy-Maszák-nak írhatják. 1898. aug. 1. Bánffy Dezső miniszterelnök Radó (Rothfeld) Sámuel részére kisajátította M. félhivatalos magyar távirati irodáját. A magyar országos képzőművészeti tanácsnak felállításától 1878-89-ig jegyzője volt. 1900-ban a közoktatási miniszter támogatásával tanulmányozta a párisi világkiállítást. Nyelvismerete: német, olasz, franczia, angol, spanyol és rumén nyelvek.
Czikkei a Vasárnapi Ujságba (1858. A nagyenyedi főiskola, Ruganyos kerekek, 1856. A toroczkói völgy, 1891. Kovács Mihály sat.); A Hölgyfutárban (1863. I. 52. sz. Még egy szó a redout-épületi freskókról); a M. Sajtóban (1864. 198. sz. Beépítsük-e az Aldunasort?); a Pesti Naplóban (1867. 8., 9. sz. A párisi világkiállításra küldendő magyar képek, 18. sz. Visszapillantás az ó-kor művészetére, 185. sz. A Párisba utazóknak); a Magyarországban (1867. 124., 130., 140. sz. Párisból és Londonból, 229. sz. A művészeti tulajdon s a kapcsolatban álló művészeti jogok biztosítása); a Honban (1868. 26. sz. A műitész kellékei, felolvasás); a Nemzetben (1882. 98. sz. Szeged most); az Ország-Világban (1888. Cserhalmy Ferencz); a Magyar Hirlapban (1891. 29-ik szám, A magyar helyesírásról); az Életben (1893. Sajtónk németes magyarsága); a Magyarországban (1899. 315-ik szám, Az uj helytelen írás); Írt még az Országba, Esti Lapokba Századunkba Δ, , ** és = jegyekkel, a Wandererbe, Perseveranzaba (Milano) politikai czikeket; a Magyarország Képekben, Pester Lloydba, Családi Körbe művészetieket; a Magyarországba (1898-1899), a Pesti Hirlapba (Apponyi Albert mint szónok, «Öreg bácsi» aláírással) és nyelvészetieket; a Magyarországba (1899-től), Egyetértésbe (1900-1901) és a Néptanítók Lapjába nevelésügyieket; humorisztikus verseket a Borsszem Jankóba (melynek alapításába is részt vett), a Bolond Istókba, az Üstökösbe és a Fenyő-Albumba.
Munkái:
1. Utmutató az elemi rajztanításban. Vezérkönyv néptanítók számára. Buda, 1873. (2. kiadás. U. ott, 1899. Tótul, szerbül és ruménul is megjelent).
2. Fali rajzminták. 24 tábla. Bpest, év n.
3. Kézi rajzminták. A. Függő, vízfektű és dült vonalak. B. Görbe vonalak. (Egy-egy rész 32 tábla). Bpest, 1880.
4. Barabás művészi pályája. U. ott, 1887. (Különny. az Ország-Világból, szerző arczk. és Barabás rajzaival).
Kiss Áron, A M. Népiskolai tanítás története. Budapest, 1881. 446., 447. l.
Petrik Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XII. 395., XVIII. 230. l. és önéletrajzi adatok.