Martonfalvay (Lukács, máskép Lacza) beteges Imre deák,
Martonfalváról (vagy mai kiejtés szerint Martonfáról, Vasm.) származott 1500 körül, atyja M. Bálint volt. M. 15 éves korában enyingi Török Bálint íródiákja lett, később e család leghívebb embere. Számtartói tisztséget 1520-ban nyert Somogyvárott, 1528 körül udvarbiró lett és ő kezelte a Ferdinand király által Török Bálintnak kiutalt királyi adót. 1546-ban Enyingi török János, M. pápai várnagyát, somogyvári, szigligeti, pápai és a Remeteudvarban eltöltött várnagysága idejére minden számadási teher alól fölmenti. 1561. I. Ferdinand nevében kiadott oklevél szerint M. pört folytatott Lászlóval, a pannonhalmi főapáttal. Vitézkedett a törökök ellen; mint több dunántúli vármegye követe, egy ízben pedig mint Vas vármegye alispánja is szerepelt. Agg korában üres idejét arra használta fel, hogy emlékiratában elmondja s leírja mindazon szolgálatait, melyeket az enyingi Török család érdekében tett. 68 évig szolgálta a Török családot, tehát 85 éves korában halhatott meg.
Munkája: Martonfalvay Imre deák emlékirata kezdődik Szécsenyben, Vas vármegyében, végződik Pápán, 1585. nov. 29-én. (Hozzá van csatolva Naplótöredéke az 1555. évről.) Az eredeti után kiadta, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Szopori Nagy Imre. Bpest, 1881. (Monumenta Hungariae Historica. II. osztály. Irók 125-184. l.). Az emlékirat, mely az 1528. évvel kezdődik, nem csak történeti, de nyelvészeti szempontból is fontos. Mint szemtanu a XVI. század történelmének sok homályos adatát felderíti. Iratának egyik legérdekesebb része Buda ostromának leírása, melynél maga is jelen volt. Az emlékiratban nem találunk semmi évszámot, a mi a kritikai összehasonlítást nagyon megnehezíti. Az eredeti kézirat (4rét 38 levél) felső-büki Nagy Sándor családi levéltárában volt Sitkén (Vasm.), mely a Nagy Imre hagyatékából 1895-ben a m. n. múzeumba került; ennek másolatát Nagy Imre átadta a m. tudom. akadémiának.
Századok 1867. 47-53. l.
M. Könyv-Szemle 1896. 78. l.