bányatanácsos és bányahivatali főnök, M. Antal kincstári uradalmi számtartó (később jószágigazgatósági titkár) és Herkovich Apollonia fia, szül. 1851. aug. 7. Zólyomban; középiskoláit Beszterczebányán, Esztergomban és Selmeczbányán végezte. A selmeczbányai m. kir. bányászati és erdészeti akadémián a bányászati és kohászati tanfolyamnak elvégzése után 1874. aug. m. kir. bányagyakornokká neveztetett ki s a kincstári bányaműveknél, majd a pénzügyminiszteri bányaszámvevőségnél és kémlészetnél alkalmaztatott. 1874-75-ben a katonaságnál mint önkéntes szolgált és tartalékos hadnagy volt a 25. sz. cs. és kir. gyalogezrednél. 1878-ban m. kir. IV. oszt. bányatisztté neveztetett ki s a selmeczbányai bányakerületben felváltva több bányaműnek üzemvezetőjeként működött. 1889-ben I. oszt. bányatiszt (főmérnök) lett. 1893-ban a pénzügyminiszterium bányászati ügyosztályába osztatott be. 1897-ben m. kir. bányatanácsossá és a szélaknai m. kir. bányahivatal főnökévé neveztetett ki, hol jelenleg is szolgál.
Munkái:
1. Az ó Antaltárna által föltárt ércztelérek Vihnye és Hodrus között. Bpest, 1888. (Földtani Közlöny XVIII. és németül a Mittheilungenben).
2. A szentháromság-aknai mélymívelés Vihnyén. U. ott, 1890. (A m. kir. földtani intézet Évkönyve IX. k. 1. és németül a Mittheilungenben).
M. Könyvészet 1890. és önéletrajzi adatok.