műszaki tanácsos, a főváros helyettes középépítési igazgatója, szül. 1839-ben Budapesten; középiskolai és egyetemi tanulmányait elvégezvén, Budapesten majd Kolozsvárt mint magánmérnök működött. 1867-ben további kiképeztetése végett Bécsbe ment. Rövid idő mulva Pécsett a Prick-féle vashámor, gépgyár és vasöntődéhez gyárvezető mérnökké nevezték ki. 1870-ben Budaváros szolgálatába lépett és mint gépészmérnök a Rudas-fürdő gépészeti berendezésének munkáit vezette. A főváros egyesítése után kerületi mérnökké választották és e minőségében különösen a fővárosnak árvíz ellen való megvédése körül szerzett érdemeket, a mely munkákodásáért 1876-ban kir. elismerésben is részesült. 1882-ben részt vett a budai vízművek építésénél; 1883-ban az ujonnan szervezett csatornázási osztály főnökévé választották.
1884-ben írta: Budapest főváros balparti részének csatornázási tervezete cz. előterjesztését, melynek alapján építik a főváros nagy gyűjtő csatornáit.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 227. l. (Pártényi).