nyug. elemi iskolai szépírást tanító, szül. 1826. január 4-én Facséton (Krassó-Szörénym.), hol szülei gazdálkodásból éltek (1856-ban azonban az oláh rablók által meggyilkoltattak és kiraboltattak). M. 13 éves korában Heinrich József gazdatiszt fia mellett Bébán felügyelő lett és az volt másfél évig. Ekkor Szegedre ment és magántanításból élt, mellesleg, szép írása révén, ezt is tanította s magánúton harmadfél év alatt négy gymnasiumi osztályból Szarvason tett vizsgát. 1853-ban megnyílt Szegeden a reáliskola I. osztálya s a város meghívta szépírás tanítónak. 1857. okt. 1-től az elemi iskolákban (1857-67-ig a tanítóképzőben is) tanította a szépírást. 1864-től az alföldi tanítóegyletnek 13 évig pénztárnoka volt. 1893. a csongrádi tanítóegylet évi közgyűlésén az állóírás ellen tartott felolvasást és azt bizonyította, hogy nem ez okozza a hygienicus bajokat az iskolában, hanem a helytelen ülés az írás, olvasás és tanulás alatt. 1901. jún. 30., miután mind rendes szaktanító a város szolgálatában 43 illetve 55 évet töltött el és hetenként 20-21 osztályban működött, nyugalomba vonult.
Munkája: Vezérkönyv a magyar szépírás ütemes tanítása módjához, tekintettel az írva-olvasás tanítására. Népiskolai tanítók, tanító-képző int., középisk. tanárok számára és magánhasználatra. Szeged, 1898.
A magyar nemzeti múzeum könyvtár példányáról és önéletrajzi adatok.