kir. tanácsos, nyug. kincstári jószágigazgató, szül. 1820. máj. 1. Kesely-Mezőn (Máramarosm.), hol atyja görög-kath. lelkész volt; mint papnövendék az ungvári seminariumban folytatta tanulását; két év mulva azonban a papi pályát elhagyta és nevelő lett ungvármegyei úri házaknál. Ez idő alatt mint magántanuló végezte jogi tanulmányait és 1845-ben Kassán letette a vizsgálatokat. 1847-ben Sipos ügyvéd segédje, utóbb a szentszéki ügyészségben utóda. 1848-ban Eötvös Tamás kormánybiztos titkára. A szabadságharcz után bujdosott, de elfogták és Kassán három hónapig fogságot szenvedett. Ezután Ungvárt ügyvédi pályáját folytatta. 1861-ben rövid ideig központi szolgabiró, majd a bereznai kerület képviselője volt. 1867-ben a kormány kinevezte az ungvári kincstári uradalmak jószágigazgatójának, mely állását az igazgatóság feloszlatásaig viselte, mikor 1876-ban mint kataszteri felügyelő Kassára költözött és 1886-ban nyugalomba vonult. Meghalt 1894. márcz. 11. Ungvárt 74. évében.
A Máramaros munkatársa volt.
Országgyűlési beszédei a Naplóban (1861) vannak.
Vasárnapi Ujság 1894. 11. sz. (Nekr.)
Ung 1894. 11. sz. és gyászjelentés.