kir. tanácsos, megyei alispán és országgyűlési képviselő, szül. 1811-ben Alsó-Köröskényben (Nyitram.); a középiskolákat Nyitrán, a jogot Pozsonyban végezte és 18 éves korában már ügyvédi diplomát nyert. 1846-ban a nyitrai járás főbirája, 1848-ban «mint a nemzetiség és közügyek mellett fáradozott lelkes bajnok» egyhangúlag a megyes másod alispánja, majd az érsekujvári kerület képviselője s azután báró Jeszenákkal együtt Nyitramegye kormánybiztosa lett. A világosi fegyverletétel után bujdosott, de nemsokára elfogták, azonban később a nyitrai püspök és Apponyi Gyula gróf cs. kir. biztos közbenjárására szabadon bocsátották. A provisorium alatt megkinálták az alispáni állással, de ő nem fogadta el. Később Tarnóczy Kázmérral, gróf Eszterházy Istvánnal és Simonyi Ernővel szervezte a népkört és egyik vezére volt a megyei ellenzéknek. 1869-ben a megye első alispánja lett. Ő vitte keresztül a megyeszervezetet. 1875-ben a vágvecsei kerület megválasztotta országgyűlési képviselőnek s e kerületet 1881-ig képviselte. Ezután visszavonult a politikai pályától. Meghalt 1888. szept. 14. Nyitra-Ivánkán. Neje útján Kossuth Lajosnak sógora volt.
Hosszabb ideig megyei tudósítója volt Kossuth Pesti Hirlapjának. Országgyűlési beszédei az 1848-49. Közlönyben és a Naplókban vannak.
Nekrolog 1888: P. Napló 207., Nemzet 266., Egyetértés 258., 266. szám.
Nyitravármegye. Bpest, 1899. 407. 645., 712. l. arczk. és gyászjelentés.