Marich István Dávid (szolga-egyházi),
val. belső titkos tanácsos és főispán, M. Tamás, udvari tanácsos Fehérmegye első alispánja és románfalvi Fehérváry Katalin fia, szül. 1779. decz. 30. Csóron (Fehérm.); szintén Fehérmegyében kezdte hivatalos pályáját 1795-ben, mint tiszteletbeli aljegyző és e megyénél mint aljegyző, főszolgabiró, másodalispán. 1813-tól mint első alispán 1832. évig hivataloskodott; e közben az 1805., 1825., 1830. és 1832. országgyűlésen, mint Fehérmegye követe vett részt. A Sárviz lecsapolásánál a királyi biztosság tagjául és a Sárviz úgynevezett nádori csatorna társaság központi bizottmányának elnökeül választatott és 1811-ben cs. kir. kamarássá neveztetett. Nem kevesebb érdemeket szerzett 1811-1832-ig, mint székesfehérvár sz. kir. városánál működött kir. biztos. 1836-ban Liptó vármegyének főispáni helyettesévé neveztetvén, e méltóságtól saját kérelme folytán fölmentetett; de 1837. márcz. 31. Torna, 1841. szept. 16. Győr, 1845-ben pedig Veszprém vármegye főispánságával tiszteltetett meg és ez utóbbi alkalommal egyszersmind val. belső titkos tanácsossá neveztetett ki, azonban előre haladt kora miatt saját kérelme folytán e méltóságtól ő felsége által fölmentetvén, 1860. nov. 26. szent Istvánrend középkeresztjével diszíttetett fel. Azután fehérmegyei birtokán élt.
Beszédei. (Mélt ... M. Torna várm. főispánjának 1837. szent Jakab hava 19. napján Torna mezővárosában főispányi székének s hivatalának általvétele alkalmával mondott beszédek. Kassa cz. munkában.)
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Ponori Thewrewk József, Hongyűlési Emlény. Pozsony, 1847. 45. lap.
Nagy Iván, Magyaroszág Családai VII. 318. l.
Petrik Bibliogr.