1848-1849. honvédmérnökkari őrnagy, később uradalmi építész-mérnök, M. István ev. ref. lelkész és tordai Illyés Julianna fia, szül. 1810-ben hajdú-Hadházon; iskoláit Ér-Diószegen kezdette a gymnasiumban és 1824-33-ig a debreczeni collegiumban folytatta; az építészeti és mérnöki szakra való hivatását követve, 1833-tól a pesti egyetemen végezte tanulását. 1841-ben a nagyváradi kerületi kir. építészeti hivatalhoz kir. építészeti rajzoló-mérnöknek alkalmazták. Innét hasonló minőségben Aradra helyeztetett át. 1848-ban a magyar kormány szolgálatába állot és hasznos szolgálatokat tett különösen Arad körül. A világosi napok után Jankafalvára (Ér-Diószeg szomszédságában) menekült. 1851-ben Nagyváradon elfogták és 1855-ig az ideiglenes kataszternél volt beosztva. 1856. márcz. 23. lemondott hivataláról és több uradalomban mérnökösködött. 1870-ben a borszéki gyógyfürdő-intézet rendezése és kiépítése czéljából hat évre rendszeresített mérnöki állásra választatott meg. Később uradalmi építészeti mérnök lett Élesden (Biharm.). Meghalt 1889. szept. 21. Marosvásárhelyt.
Arczképe: kőnyomat Emlékirataiban.
Czikkei a Honvéd-Albumban (1868. Az oláh-biró); az Országos Honvéd-Naptárban (1869. Kossuth-völgy); az Archaeol. Értesítőben (1869. Archaeol. levelek, 1873. Borszéki leletek).
Munkái:
1. A tölgyesi szoros és közlekedései és a székpataki uj országút. Kolozsvár, 1877.
2. Aradi vésznapok. Margitfalvi Margitay Gábor 1848-1849. honvédmérnökkari őrnagy emlékiratai. Sajtó alá rendezte és kiadta Nagy Izsó. Bpest, 1890. Szerző arczképével. (Ism. Ludovica Académai Közlönye, Budapesti Szemle LXXII., P. Hirlap 113. sz.).
M. Könyvészet 1890. és gyászjelentés.