Margitay Dezső (margitai, sámsoni és menyői),
földbirtokos, ügyvéd és a Petőfi-Társaság tagja, szül. 1840. ápr. 26. Újfehértón (Szabolcsm.), hol atyja M. Sámuel földbirtokos, ügyvéd és a megye táblabirája, nagyműveltségű férfiú volt, kivel Kossuth Lajos, Kazinczy Gábor s a kor több jeles embere benső baráti viszonyban állott; anyja illésházi Illési Mária. Atyját kilencz éves korában elveszítette; fejlődésére anyja volt határozó befolyással. Első nevelését a szülői háznál nevelőktől nyerte. Később a debreczeni collegiumban, majd Sárospatakon tanult és a jogot is itt végezte. Az ügyvédi vizsgálatot 1864-ben letette s előbb Sáros-, majd Hajdú vármegyében, később a fővárosban ügyvéd volt s jogi és szépirodalmi dolgozatokkal foglalkozott. Írói fejlődésére nagy hatással volt anyjának lelkesedése a magyar irodalom iránt. A Jogtudományi Közlönyben írt czikkei Horváth Boldizsár igazságügyi miniszterrel közelebbi ismeretségbe juttatták. 1876-ban a Petőfi-társaság is tagjai közé választotta. Meghalt 1898. június 7. Rákospalotán (Rákoskeresztúri nyaralójában).
Költeményei, beszélyei és czikkei a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: Divatcsarnok (1861-62. elbeszélések), Hölgyfutár (1862-64. A forradalom camaeleonja, egy kép a lengyel forradalomből és beszélyek), Felvidék (1863-66. Vidéki lapvállalataink, költ. és beszélyek), Fővárosi Lapok (1864. beszély), Jogtudományi Közlöny (1870. Észrevételek a döntvények szerinti igazságszolgáltatáshoz, A birói kinevezések eszközlése körüli nézetek), Otthon (1875. A hol az akarat kezdődik és beszélyek), Petőfi-Társaság Lapja (1877-78. elb.), Koszorú (1879-82. rajzok és elb.), Petőfi-Társaság Évkönyve (1879. II. Róka koma, rajz), Pesti Hirlap (1889. 83., elb., 108-134. sz. Szemet szemért, regény); a Mátyás Diáknak is munkatársa volt.
Munkái:
1. Humorisztikai kartácsok. Első lövés. Sárospatak, 1862. (Forster Rezsővel együtt.)
2. Néhány szó helyzetünkről. Pest, 1867.
3. Kalandor. Debreczen, 1873.
4. Cserebogár. Énekes népszinmű öt felv. Budapest, 1875. (Nemzeti Szinház Könyvtára 81.)
5. Őszi verőfény. Regény. U. ott, 1883. (Ism. Főv. Lapok 246. sz.)
7. A gentry marad. Válasz Censor «Társadalmunk és nemzeti hivatásunk» cz. röpiratára. U. ott, 1885.
8. Palkó vitéz. Regény. U. ott, 1886. (Ism. Nemzet 105. sz., Koszorú 11. sz.)
9. Megölt lelkek. Regény. U. ott, 1886. (Egyetemes Regénytár II. 5. Ism. Bud. Szemle LVI, Főv. Lapok 313.)
10. Törvénybakter. Regény a magyar népéletből. U. ott, 1893.
11. A hivatal. U. ott, 1894. (Athenaeum Olvasótára II. 14. Ism. Kath. Szemle 1895. Hazánk 180. sz.)
12. Illés gróf és Olga grófkisasszony. Elbeszélés. U. ott, 1895. (Filléres Könyvtár 8.)
13. Tilos a páva. Elbeszélés. U. ott, 1899. (Filléres Könyvtár 56., 57.)
A 6. és 9. sz. munkákat Mayerhoffer Gusztáv cseh nyelvre fordította.
Kéziratban maradt jogi munkája: Igazságszolgáltatás a népképviseletben; a Végzet cz. több kötetes regénye; szinművei: A jó Isten, életkép dalokkal öt képben (először a népszinházban 1881. okt. 5.), Az ezres bankó, eredeti népsz. három felv., zenéje Konti J. (1884. nov. 8. a várszinházban), Az arany balta, népszinmű (Abonyi Gyulával, a városligeti szinházban 1890. aug. 28.), Czine mintye, három felv. (a népszinházban 1893. márcz. 17.), Asszony nem számít, szinmű, három felv. (1892. febr. 20.); A névtelen, trag. öt felv. (a kolozsvári szinházban 1890. febr. 14.), Arje, Éva (ezek is szinre kerültek a Czine Mintye, Az arany balta, és Ezres bankó szinműveivel pályadíjat is nyert).
Akadémiai Értesítő 1878. 143. l.
Petrik Könyvészete.
M. Könyvészet 1894-1895., 1899.
Kiszlingstein Könyvészete.
Ország-Világ 1891. 51. sz. arczk.
M. Irók és Művészek. Bpest, 1894. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XII. 319., XVIII. 221. l.
Vasárnapi Ujság 1898. 25. sz. arczk.
Budapesti Hirlap 1898. 159., 166., 1899. 148. sz. és önéletrajzi adatok.