Marczibányi István (puchói és tornyai),
val. belső titkos tanácsos, M. Lőrincz csanádi alispán és Kvassovszky Judit fia, szül. 1752. július 25. Makón (Csanádm.); iskoláit Budán, Pozsonyban és a nagyszombati convictusban, a jogot Egerben végezte; 1769. aug. 29. anyját, röviddel utóbb atyját is a halál elragadta; miután 1777-ben Majthényi Máriát nőül vevé, szülőitől reá maradtott Csanád-, Arad- és Szerénmegyékben fekvő javait átvevé és minden erejét az uradalmak gyors helyreállítására fordította, s néhány év alatt Tornyán (Csanádm.) lakást és kertet készíttete. Az 1779. porosz háború alkalmával hét lovas- és hét gyalog katonát állíta, nem különben 30 lóval s ezer pozsonyi mérő árpával és zabbal, úgy készpénzbeli adakozással is járult az állam segélyezéséhez. A temesi bánság visszakapcsoltatása alkalmával az ez ügyben tartott tanácskozmányban részt vett és noha hivatalt vállalni nem óhajtott, 1780-ban a kir. bizottmány ajánlatára a temesi kerültben tartományi biztossá és kir. tanácsossá neveztetett ki; majd Csanádmegye alispánja, 1800-ban pedig udvari tanácsos lett. Ekkor lakását Pestre s innét Budára tette át és a tudományos és jótékony intézetek ápolására fordítá figyelmét; az irodalom nagy pártolója s az írók maecenása volt. A Kovachichok, Révai, Szekér Alajos, Verseghy és mások tudományos foglalkozását elősegítette. 50,000 frt alapítványt tett magyar tudományos és szépirodalmi művek jutalmazására és nyelvészeti pályakérdések kitűzésére; ez alapítvány kezelését 1845-ben a m. tudom. akadémia vette át. A M.-alapból az akadémia kétféle jutalmat szokott kitűzni, ú. m. az 50 arayas Marczibányi-mellékjutalmat és egy 40 aranyas jutalmat. (L. Szinnyei Repertóriuma. Történelem II. 1222. h.). Budán az Erzsébet-apáczáknak tágasabb házat építtetett, valamint az általok ápolandó 18 betegre és 12 szegényre nézve is tetemes alapítványt tett. A Ludoviceumra 50,000 forintot adott. Budán egy magyar iskolai tanszéket 6000 frt adománynyal alapított. Budán akkor nem lévén kórház, az irgalmas szerzet részére állandó telekül a császárfürdőt az ahhoz közel fekvő több házzal együtt 1806. okt. 15. örökösen megvette s állandó alapítványul a betegek ápolására és a zárda föntartására hagyta; azonfelül még a klastrom felépítésére tetemes összeget áldozott. Ezenkívül nagyszerű drágaság- és régiséggyűjteményt szerzett, melynek egy része a m. n. múzeumnak jutott; ezek közt vannak Zrinyi a költő csáktornyai műgyűjteményének drága maradványai. Léván gymnasiumot alapított; Csanád-, Nyitra-, Szerém-, Torontál-, Trencsénmegyékben a szegények gyámolítására és oskolákra tetemes összegeket rendelt. Ezen emberbaráti ritka érdemeiért a fejedelem őt 1806-ban val. belső titkos tanácsossá nevezte ki. Utóbb a vörösvári és solmári (Pestm.), valamint a kameniczi (Szerémm.) templomok megújítására nagy összegeket fordított. Meghalt magtalanul 1810. decz. 21. Budán.
Munkája: Materia tentaminis publici ex geometria practicaet universa architectura civili, quod in regio archi-episcopali nobilium convictu ex praelectionibus domesticis P. Petri Spaits, e societate Jesu ... subivit ... Mense Augusto M.DCCLXIX. Tyrnaviae.
Levele gróf Széchenyi Ferenczhez, Buda 1806. ápr. 17. (a m. n. múzeumban).
Tudományos Gyűjtemény 1818. VII.
M. tud. társaság Évkönyve VIII. 1. 1845-1847. (Toldy F.)
Nagy Iván, Magyaroszág Családai VII. 297. l.
Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irodalom története és Összegyűjtött munkái. Pest, 1872. V. 136. lap. (Emlékbeszéde 1845. nov. 20.)
Petrik Bibliogr.
Akadémiai Értesitő 1890. 70. l.