Marczell Géza (kis-udvarnoki),
szinész, nyug. m. kir. operaházi első ügyelő, M. István ügyvéd fia, 1859. nov. 19. lépett a színi pályára. A 60-as években mint operaénekes jelentékeny szerepet játszott a nagyobb vidéki színpadokon. Debreczenben érte fénykorát Reszler társulatánál, mikor Blaháné legelőször (1866.) fellépett. Csinos bariton hangja, zenei képzettsége és ügyes játéka kedveltté tették. 1872-ben Follinus János társulatánál nyáron Gyulán, télen Aradon játszott. 1872 végén a kolozsvári nemzeti szinházhoz szerződött mint operaénekes és rendező; 1883-tól Aradon működött; de már a 80-as évek elején betegeskedni kezdett, azért a szini pályáról lemondott és csak rendező volt. 1885-ben Káldy Gyula meghívta a budapesti kir. operához első ügyelőnek. 1891 évégn ideges baja miatt végleg megvált a szini pályáról és nyugalomba vonult Bajára, hol 1893. decz. 11. meghalt 57 éves korában. A színpadi díszleteket tűz ellen megóvandó folyadékot talált fel.
Fordított színművei: Egy nő vétke, uj franczia dr., írták Girardin Emil és Dumas Sándor ford. Tar Csatárral, (először adatott Kassán 1866. jan. 8.); Egy férj bűnhödése, vígj. három felv. Írták Sardou és Thiboust, ford. Tar Csatárral (Kassán 1868. nov. 10.).
Munkája: Dárius kincse. Regényes ballet két képben. Szövegét írták Ábrányi Emillel együtt. Zenéje Szabó Xavér Ferencztől. Bpest, 1893.
Kéziratban a magyar opera és a vidéki szinészet történetéhez gyűjtött adatok.
Lenhardt E., A magyar szinészet országos Névtára. Vácz, 1872. 43. l. és A m. szinészet országos Névkönyve. Pest, 1873. 22., Vácz 1874. 67. l., Bpest, 1876. 16., 18. lap.
Pesti Napló 1893. 349. szám.
Pester Llyod 1893. 284. sz. esti k.
Ferenczi Zoltán, A kolozsvári szinészet és szinház története. Kolozsvár, 1897.