Mara Lőrincz (felső-szálláspataki idősb)
földbirtokos és országgyűlési képviselő, M. Lőrincz kir. táblai ülnök és Dániel Kata fia, szül. 1823-ban Székely-Földváron; tanulmányait kezdette a nagy-enyedi ev. ref. collegiumban és végezte a bécsi cs. és kir. katonai mérnöki akadémiában innét a hadseregbe lépett és előbb egy draganyos ezredbe tétetett át. Ennek egy zászlóalját 1846-ban a galicziai forradalom leverésére küldték és M. e zászlóaljban mint segédtiszt működött. A magyar szabadságharcz 1848-ban már otthon ezredénél érte Marát, ki a híres agyagfalvi gyűlésen századával fegyveresen vett részt. A magyar szabadságharczban mint honvédszázados tevékeny részt vett, ott volt Gyulafehérvár ostrománál és a Zalatnára indított külön expeditióban; ott volt a segesvári csatában is, melyben Petőfi elesett. A szabadságharcz lezajlása után kötél által halálra ítéltetett, de kegyelem útján az olmüczi fogságba került, honnét 1853-ban kiszabadult. Felső-szálláspataki birtokán gazdálkodott 1861-ig, mikor az ősgyűlés egyhangúlag szolgabirónak választotta; 1867-ben pedig Hátszeg kerületi alispánja lett. 1875-86-ig a hátszegi kerület országgyűlési képviselője volt.
Országgyűlési beszédei a Naplókban (1875-86) vannak.
Nagy Iván, Magyaroszág Családai VII. 287. l.
Halász Sándor, Országgyűlési Almanach. Képviselőház. Bpest, 1886. 112. l.