nyug. curiai tanácselnök, szül. 1823-ban Szabadkán (Bács-Bodrogm.); szülővárosában és Pesten tanult és itt 1845-ben ügyvédi oklevelet nyert. Szabadkán telepedett le, hol az ügyvédséget mintegy 24 évig folytatta. 1865-be Versecz városa megválasztotta országgyűlési képviselőnek; Manoilovics ekkor a balközéphez csatlakozott és mint ennek tagja vett részt az első delegatióban. Midőn a főtörvényszéket 1869-ben szervezték, kir. semmitőszéki bíró lett, 1887-ben pedig a curia tanácselnöke. Tagja volt a legfőbb törvénykészítő bizottságnak; a hazai jog codificationalis munkájánál is jelentékeny szolgálatokat tett és az e téren szerzett érdemei jutalmául kapta a szent Istvánrend középkeresztjét; 1896 végén nyugalomba vonult. Meghalt 1897. ápr. 26. Szabadkán.
Czikke a Nemzetben (1882. 30. sz. A szerb esküdtszéki intézmény). Országgyűlési beszédei a Naplókban (1865-68) vannak. A Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa volt.
Pallas Nagy Lexikona XII. 285. l.
Szabadka és Vidéke 1897. 18. sz.
Vasárnapi Ujság 1897. 18. sz. (Nekr.)