ügyvéd, szül. 1824. jan. 4. Pozsony-Szent-Györgyön (Bernből bevándorolt svájczi polgár fia); a gymnasiumot szülővárosában, a jogot Pozsonyban végezte s az ügyvédi oklevelet Pesten szerezte meg. Nyomban reá szülővárosa megválasztotta polgármesterré. Ebben az állásban a szabadságharcz alatt a magyar kormánynyal tartott és a honvédeknek segédkezett, a miért azután a császáriak elfogták és a haditörvényszék 1849-ben több évi fogságra ítélte, az ügyvédi gyakorlattól pedig eltiltotta. Apósa, Maksziányi cs. tanácsos közbenjárására szabadon bocsátották, de ügyvédi irodát nem nyithatott, a miért is Vizy ügyvédi irodájában írnokoskodott. Végre teljes kegyelmet kapott és rövid idő alatt Pozsony első ügyvédei közé küzdötte fel magát, a hol azután a város és környékbeli főnemesi családok ügyvéde s bizalmi férfia lett. 1861-ben a bazini kerületben országgyűlési képviselőnek választották deákpárti programm alapján; később pedig a pozsonyi Deákpártnak vezéreként szerepelt. Nagy érdemeket szerzett Pozsony város felvirágozása körül és sokat áldozott culturalis czélokra; lelkes barátja volt a szinháznak és művészetnek. Meghalt 1869. május 18. Pozsonyban.
A bécsi Wanderer és a Debatte politikai lapokba a 60-as években írt czikkeket a kiegyezés és a dualismus érdekében; munkatársa volt a Pressburger Zeitungnak is.
Jogtudományi Szemle 1869. 138. l. (Nekr.)
A Hon 1869. 111. sz. esti k.
Pressburger Zeitung 1869. máj. 20.
Pallas Nagy Lexikona XII. 276. l. és fiának, Mangold Lajosnak szives közlése.