földbirtokos, volt alispán, szül. 1784. nov. 7. Mikolán (Szatmárm.); 1792-ben került a sárospataki iskolába, hol 1800-ig tanult. Ezután két évet Pozsonyban töltött, leginkább a német, franczia s olasz nyelv megtanulása végett. Az 1802. pozsonyi országgyűlésen, az iskolai szünet alatt, országgyűlési irnok volt. 1803-ban visszament Sárospatakra, hol az akkor nagy hírű Kövy alatt végezte a jogtudományi tanfolyamot. 1804-ben tiszteletbeli aljegyző, 1810. jún. 26. másod aljegyző, főszolgabiró, majd másodalispán lett Szatmármegyében; végre egyik megyei törvényszéki osztálybe mint alispán helyettesi elnök működött sok évig. Gondjainak nagy részét megszaporodott családja vette igénybe; 13 gyermekének nevelése mellett, okszerű gazdálkodással és takarékossággal, szüleitől örökölt birtokát tíz annyira gyarapította. Saját költségén 50-nél több jobbágyházat, azonkívül Mikolán és Szinyérváralján két-két kőházat, Mándon két lakházat építtetett. Alapíványokat tett vagy adakozott a m. t. Akadémia, a Kisfaludy-társaság, a nemzeti múzeum, a sárospataki, debreczeni, máramaros-szigeti, szatmári iskolák, papi özvegyek pénztára s egyes szegény egyházak javára; ott találjuk a tisza-kőrösi csatorna, szatmári gazdasági egyesület és takarékpénztár sat. előmozdítói névsorában. Fiatalabb éveiben Kazinczy Ferencz, rokona Kölcsei Ferencz és tanuló társa Fáy András közelebbi viszonyban állottak vele. Mikola helységben egy családi könyv- és levéltárt alapított, a könyvtár öregbítésére évenként 200 frtot rendelt. Nem csekély érdeme a ritkább vagy újabb szavak följegyzése; e szavakat a magyar tudományos akadémia agy Szótára gyűjteményével egybevetette s a kimaradt szavak jegyzékét az akadémiának beküldötte; 1372-ig 42 ily küldeménye érkezett be. Meghalt 1873. febr. 3. Szatmáron 90. évében.
Czikkei a Gazdasági Tudósításokban (III. 1839. Buza-üszögről), a Gazdasági Lapokban (1850. Curialis zsellérek), a M. Gazdában (II. néhány szó a haszonjuhászat érdekében), az Arch Értesítőben (1870. Szatmár).
Munkái:
1. A magyar nyelv eredete és előnyei; s javaslat arról: mikép lehetne a magyar írást könnyíteni s egyszerűsíteni. Szatmár 1858. (Főczélja e munkának a magyar összetett másslahangzók kettős betűinek egyszerű betűjegyekkel való helyettesítése volt).
2. Kant Immanuel Paedagogiája, vagy nevelésről irott könyve, melyet németül kiadott Rink Fr. T. Magyarra ford. Pest, 1868.
Levele Kazinczy Ferenczhez 1811. márczius 24. (Vasárnapi Ujság 1864. 40. sz. és Kazinczy Levelezése VIII. 319. l.).
Levelei Horvát Istvánhoz: Nagy-Károly 1819. decz. 23. és 1821. január 29. (a m. n. múzeum kézirati osztályában). Kleist, Tavasz cz. nagy költeményét is lefordította magyarra.
Nevét Mándinak is írta.
M. Kurir 1810. 25., 26. sz.
P. Napló 1860. 10. sz.
Tárogató 1864. 31. sz.
Vasárnapi Ujság 1866. 39. sz. arczk., 1873. 6. sz. (Nekr.)
Akadémaiai Értesítő 1867. 85., 207., 223., 1868. 12., 64., 238., 286., 1870. 290., 1871. 305., 1872. 83., 236. l.
Kiss Áron, A nevelés és oktatás története. Bpest, 1880. 252. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Gyászjelentés.