a «magyar Diogenes», különcz tudós, (családi neve Mandel volt), szül. 1780 körül Pozsonyban zsidó szülőktől; 12 éves korában szülei Rajkára (Mosonm.) küldték, hogy a szülői házban szerzett talmud-tudományban az ottani rabbitól bővebb ismereteket szerezzen; innét 1799-ben Prágába, 1880-ban Berlinbe ment; bölcseleti s theologiai tanulmányok, de különösen a nyelvek tanulására adta magát; már itt kezdte különczködő életét, szemöldökeit leborotváltatta s a középkori tudósok visszavonult rideg életét utánozta, burgonya volt egyedüli eledele. 1805-ben Offenbachban tartózkodott, hol nevelői állást foglalt el és a szerzett pénzen Párisba ment az ottani egyetem látogatására. Ez időtől fogva életéről mitsem tudunk; 1827-ben Tessedik hazánkfia fedezte fel Párisban; szülei holtnak hitték. Ekkor már a világ legnagyobb nyelvtudósának vallották, még Mezzofantinál is több nyelvet beszélt; az európai nyelveken kívül jártas volt a keletiekben is; kedvencz tárgya volt azonban a latin, görög, zsidó, arab és a perzsa nyelv. A mennyiségtanban is kiváló tudósnak bizonyult. A bölcseletben is oly jártas volt, hogy Plato munkáit könyv nélkül tudta, abból tudós környezetében széltében idézett. Életmódjában a cynikus Diogenest választotta mintaképének, zsibvásáron vett ruhában járt és hosszú szakált viselt; a tudományos munkáival szerzett pénzen pedig könyveket vett. Főtt ételt soha sem evett, gyakran növénynyel és gyökerekkel táplálkozott. Házi butora egy durván faragott karosszék, zsámoly, asztal, szalmazsákkal borított deszkából és kis szekrényből állott, melyben könyveit tartotta; tentatartója törött üvegből, lámpása szintén egy töredék üvegdarabból állott; papiroskimélésből palyatáblán végezte mathematikai feladványait. Rendkívüli életmódja miatt gyakran a rendőrséggel is meggyült a baja; egyszer tömlöczbe zárták; ezzel sem sokat törődött, miután könyveit magával vihette. 154 frak volt évi jövedelme; ebből megtakarított 400 frankon egy ritka kéziratot vett. Egy ideig magánleczkéket adott a mathematikából és az arab nyelvből; azonban ezzel is csakhamar fölhagyott. 1822-ben a franczia kormány 1800 frank évi fizetés mellett megbízta őt egy bibliographiai munkával, mely a kelet nyelvű könyvek czímeinek leírásából és azoknak az illető tudományszakokba való beosztásából állott. Ezen munkájával azonban nagy szorgalma s ismeretei mellett egy hónap alatt elkészült, havi fizetését felvette s állását elhagyta. Hálából egy kis szobát bocsátottak rendelkezésére. 1836. decz. 22. Párisban, midőn a Szajnából vizet merített, az egyensúlyt elvesztette és a vízbe fult.
Hátrahagyott irományai nehezen fejthetők meg, minthogy különbféle nyelvek zavarából állanak. Több franczia tudós (különösben Nodier) emlékbeszédet szentelt neki (Temps 1837. 1. szám).
Nevét Mandely, Mandl, Manteli, Menteli és Mentellinek is írták.
Tudományos Gyűjtemény 1829. XI.
Wiener Zeitschrift 1833. 115. sz.
Oesterr. National-Encyclopaedie. Wien, 1835. VI. 544. lap.
1837: Regélő 12. sz., Rajzolatok 13. (Nodier), 21. sz., Der Wanderer 36. sz. (Rumy), Oesterr. Zeitschrift. Wien, 6. sz., Frankfurter Konversationsblatt 4., 5. Febr., Ausland. Stuttgart, 26. sz.
Jüdischer Plutarch. Wien, 1848. I. 138. l.
Vasárnapi Ujság 1854. 5. szám.
Reich, Ignaz, Beth-El. Pest, 1856.
Életképek 1876. 1-10. sz. (Dux Adolf, Diogenes nagybátyám.)