Malonyay János Alajos (kis-malonyai és nyitra-vicsápi báró),
cs. kir. kamarás, kir. ajtónálló és alkanczellár, 1790-ben báró lesz, 1815-ben már a cs. kir. kanczellária első tanácsosa, majd kir. ajtónálló és alkanczellár. 1821. aug. 5. Zemplénmegye administrátora, 1825-től Nyitramegye főispánja. Meghalt 1837. november 10. Bécsben és benne a család kihalt.
Midőn főispáni székét elfoglalta aug. 6. Sátoralja-Ujhelyben felavatá az 1809. jún. 14. Győr mellett elesett vitézek emlékét. Ekkor tartott beszédét közli a M. Kurir 1821. II. 17. sz. Ezen beszéde más 12 beszéddel együtt megjelent Sárospatakon 1821.
Munkája: Sermo ... Tyrnaviae, 1825. (Sermones dum ill. dnus Joannes Nepom. Aloysius e liberis baronibus Malonyay de Vicsáp ... in incliti comitatus Nittriensis supremum comitum die 27. Julii anno 1825. installaretur dicti cz. munkában, többek beszédével.)
Arczképe: rézmetszet a Ponori Thewrewk József M. Pantheonában (1829. 70.).
Nagy Iván, Magyarország Családai VII. 281. l.
Kazinczy, M. Pantheon. Budapest, 1884. 334., 389. l. (Nemzeti Könyvtár XXXVI.)
Somogyi Zsigmond, Magyarország főispánjainak Albuma. Szombathely, 1889. 310., 475. l.
Irodalomtörténeti Közlemények 1893. 463. l.