bölcseleti doktor, tanítóképző-tanár, szül. 1860. decz. 3. Pesten, hol a középiskolát, az egyetemet ugyanitt, Jenában és Lipcsében végezte. Középiskolákra nyert képesítést a történelemből és bölcseletből. 1886 óta rendes tanár az izraelita tanítóképzőben; 1893 óta bejáró tanár a budapesti Aranyos-féle felső kereskedelmi intézetnél, amott a neveléstant és földrajzot, itt a történelmet tanítja.
Czikkeket írt az Országos Tanáregylet Közlönyébe (1883-84. Az iskolai fegyelemről); a Néptanítók Lapjába (1888. A népiskolai tanterv kérdéséhez); a M. Paedagogiába (1892. Irodalmi oktatás a népiskolákban, 1898. a képzőintézeti tantervjavaslat); a M. Tanítóképzőbe (1890. A gyakorlati kiképzés Berlinben, A gyakorlati kiképzés az orsz. izr. tanítóképzőben, A gyakorlati tanítás a párisi nemzetközi congressuson, Az általános és szakképzés viszonya a tanítóképző-intézetben, A tanítóképző-intézet tanterv órabeosztása), az Izraelita Tanügyi Értesítőbe sat.
Munkái:
1. Locke és Leibnitz vitája a velünk született eszmékről. Bpest, 1883.
2. A történet tanításáról. U. ott, 1886. (Mind a kettő különnyomat a M. Tanügyből.)
Néptanítók Lapja 1889. 76. sz.
Kiszlingstein Könyvészete.
Schack Béla, Kereskedelmi iskoláink és tanáraik a millennium esztendejében. Bpest, 1896. 30. l.