orvosdoktor, megyei főorvos, M. György és Lang Zsuzsánna nemes szülők fia, szül. 1691-ben Iglón (Szepesm.); miután hazájában középiskoláit elvégezte, 1714-ben a nyári félévben a jénai egyetemre iratkozott be; onnét pedig Leidenbe ment, hol a nagy Péter czár által megvásárolt természetrajzi tárt rendezte, melyet aztán Szent-Pétervárra vittek. 1717-ben orvosdoktorrá avatták és 1718-ban visszatért hazájába s Iglón telepedett le. Nemsokára tudományának híre elterjedt és Lubomirszky Tódor herczeg, a 13 szepesi városok kapitánya, házi orvosának nevezte ki. 1723-ban Szepesmegye főorvosa lett. Meghalt 1755. márcz. 8..
Munkái:
1. Dissertatio inaug. medica de morbo csömör Hungaris endemio. Lugduni Batav., 1717. és Lausannae, 1760. (a Disputationes Hallerianae ad morborum historiam ... VII. 2. részébe is felvétetett.)
2. Höchstnöthige Erinnerung, wie sowohl die Bewahrung, als auch die Cur selbst, bei besorgender Contagions-Zeit anzustellen sei; auf Anordnung einer löbl. Gesundheits-Commission allda zum Druck befördert. Leutschau, 1739.
Bel Mátyás nagy geogrphiai munkájánál segédkezett.
Weszprémi, Succinta Medicorum Biogr. I. 113. l.
Horányi, Memoria II. 543. lap
Wallaszky, Conspectus reipublicae Lietterariae. Budae, 1808. 274., 319. lap.
Melzer, Biographien berühmter Zipser. Kaschau, 1833. 172. l.
Haan, Jena Hungarica. Gyulae, 1858. 42. l.
Szinnyei Könyvészete.
Ábel-Mokos, Magyarországi tanulók a jenai egyetemen. Bpest, 1890. 37. l.