Makray László (viz-szentgyörgyi és felpestesi),
országgyűlési képviselő, volt ezredparancsnok az 1848-49. szabadságharczban, M. László és Cserei Klára fia, született 1815. márczius 15-én Széplakon (Szolnok-Dobokam.). Katonai pályára készült és már gyermekkorában a kézidvásárhelyi katonai intézetbe került. Mint tiszt előbb Velenczében szolgált. 1840-ben mint fiatal tiszt szabadsággal Erdélybe ment és otthon léte alatt erővel elfoglalt felpestesi ősi birtokát a magyar törvényadta jogánál fogva erővel visszafoglalván: kaput bezáratta, a kőkerítésekre lőréseket készíttetett, a család hív cselédeivel és jobbágyaival az idő mulási egy év és egy napon át bátor elszántsággal megvédte. 1841-ben Kolozsvárra, onnét Deésre helyezték, de már 1844-ben lemondott tiszti rangjáról, midőn Torma Lujzát nőül vette. 1848-ban azonban ismét kardot kötött, Deésen a nemzetőrséget szervezte s csakhamar kapitány lett. Az 1848. nov. 14. szamosujvári ütközetben főrésze volt Urbán visszaszorításában. Majd Bem mellé került és részt vett a szelindeki és piskii csatákban. 1849. február 3-án őrnagy lett, május 6-án a katonai érdemrend III-ik osztályát nyerte, június 6-án pedig Bem alezredesnek nevezte ki; egyúttal Bethlen Gergely gróf távolléte alatt ezredparancsnok volt, ugy szinte ideiglenesen Besztercze, Medgyes és Nagyszeben parancsnokságát is viselte; míg erélyesen hozzálátott a hadviselésre szükséges eszközök előteremtéséhez, másfelől igazságos és humánus bánásmódjával az elfoglalt szász városok lakosságát is megnyerte. A fegyverletétel Zsibónál érte, mely alkalommal Kazinczy tábornok őt küldte a feltételek megállapítása végett Grotenjelm orosz tábornokhoz. Az oroszok őt kiszolgáltattták az osztrákoknka, kik Aradra hurczolták és ott halálra itélték. Haynau azonban, ki e közben a miniszteriummal összeveszett, a halálra itéltnek megkegyelemezett. M. büntetését ekkor 16 évi fogságra változtatták, melyből már 1850. jún. végén kiszabadult. Birtokára tért vissza és az absolutismus alatt családjának élt. Az 1864. szebeni tartománygyűlésre Déva város megválasztotta képviselőnek, de a többi magyar képviselőkkel ő sem jelent meg. 1866-ban már a magyar országgyűlésen vett részt mint ellenzéki képviselő s az maradt 1875-ig. Ekkor visszalépett a politikai pályáról. Hunyadmegye közéletében tevékeny szerepet vitt. Meghalt 1876. márcz. 30. Felpestesen (Hunyadm.).
Munkája: Bauer őrnagy Bem tábornok főhadsegédének hagyományai 1848-1849-ből. Közli ... Pest, 1870. (A közlő előszavával. Ism. Hon 252., 253. sz.).
Országgyűlési beszédei a Naplókban (1865-75) vannak. Levelezéseiből Jakab Elek közölt mutatványt.
M. Hirlap 1850. 49. (Haditörv. itélet).
Kővári László, Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár, 1854., 179. l.
Budapesti Közlöny 1869. 70. sz.
Igazmondó 1871. 27. sz. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1878. 31., 32. sz. arczk. (Jakab Elek).
Pallas Nagy Lexikona XII. 231. l. (Nagy Géza).
Vasárnapi Ujság 1896. 15. sz. (Nekr.) és gyászjelentés.