orvosdoktor és egyetemi magántanár Budapesten, előbbinek és Lóskay Máriának fia, szül. 1861-ben Pápán (Veszprémm.); a főgymnasiumot 1879-ben Sopronban a benczéseknél, az orvosi tanulmányokat a budapesti egyetemen végezte s 1884-ben orvosdoktori oklevelet kapott. Két évig Lenhossék József tanárnak volt segédje, nyolczig pedig Kovács Józsefnél volt gyakornok és segéd. 1898-ban magántanárnak képesíttetett a sebészeti műtéttanból.
Czikkei a Gyógyászatban (1888. A rák kóroktanára vonatkozó vizsgálatok, A heveny genyedő lobfolyamatok aetiologiájának jelen állása, 1889. Tömlős nyaki daganatokról esetek kapcsán, 1890-91. A Koch-féle tuberculin oltásokra vonatkozó közlemények és tapasztalatok, 1892. Belső sérvképződés és incarceralodás esete, 1893. Halál chloroform narcosis következtében, 1894. Adatok a sérvek kór- és gyógytanához, 1895. Idült vállficzam beigazításánál fellépett hónaljütér-szakadás esete, Ujabb kőműtéti esetek, 1896. A gastrojejunostomia uj indecatiójáról, szűkület miatt végzett vakbélresectio, 1899. A narcosis és a lokal-anaesthesia; németül is megjelentek az első a Deutsche medizinische Wochenschriftenben, a többi részben a Pester med.-chirurg. Presseben és a Wiener klinische Rundschauban); a Kovács József negyedszázados tanárságának emlékére kiadott Albumban (Bpest, 1894. A hugycsőszűkületek kezelése); a Tauszk Ferencz doktor által kiadott klinikai diagnostikában (1893. Sebészeti diagnostika).
Munkája: Az emlőrák sebészeti kezelésének mai állása. Budapest, 1897. (Klinikai Füzetek VII. 2.)
M. Könyvészet 1897. és önéletrajzi adatok.