Major (Maior) Péter (dicső-szent-mártoni),
rumén történetíró, nyelvész és könyvrevizor, szül. 1753-ban Mező-Kapuson (Torda-Aranyosmegye); atyja M. György esperes volt; iskoláit Marosvásárhelyt, Kolozsvárt és Balásfalván végezte. 1774-ben Sinkaival együtt a római collegium de propaganda fide intézetbe került. Itt tanulta a theologiát és a bölcseletet. Megnyílt előtt a gazdag vatikáni könyvtár és a tudvágygyal egyszerre ébredt fel benne a dicsőség vágya. A régi világváros beszélő romjai, a szépen csengő olasz nyelv, ennek rokonsága a rumén nyelvvel azt a gondolatot érlelték meg benne, hogy az oláhok a régi rómaiak egyenes leszármazottjai. Elhatározta Sinkaival, hogy a mint hazatérnek, közölni fogják testvéreikkel fölfedezésöket. Igy született meg a Dako-Románia álma. 1779-ben visszatérve, a balázsfalvi monostroban húzta meg magát, hol kedvelt tanulmányainak, a történelemnek és nyelvészetnek élt, nem feledkezve meg szerzetesi hivatásáról sem. Midőn II. József rendelete folytán a szerzetesek száma tekintélyesen megcsappant, ő is kilépett a szerzetesi rendből és Szász-Régenben választatta meg magát papnak, majd görgényi esperes lett. Sehogy sem tudván megférni Bob püspökkel, megvált plébániájától és 1809-ben könyvrevizor lett Budán a cenzuránál, hol 12 évet töltött. Ez állásában fogott régen tervezett munkája az Istoria sajtó alá rendezése és kiadásához. Meghalt 1827. febr. 14. Budán. 1862-ben a budapesti egyetem rumén tanulói önképzőköri egyesületet alakítottak, melyet Maior-Peter-egyesületnek neveztek el; ezt azonban, mert újabb időben kulturális czéljaitól eltért és a politikába elegyedett, a kormány megszorította; tagjai leginkább német és franczia munkákat fordítottak ruménre.
Munkái:
1. Telemac. Buda, 1809. (Ford. olaszból).
2. Propovedanie la iugropaciune. U. ott, 1809. (Halotti prédikácziók).
3. Prediacie ... Ugyanott, 1810. (Vasárnapi és ünnepnapokra való prédikáczió).
4. Istoria pentru inceputulu româniloru in Dacila intocmita. Buda, 1812. (A rumén nyelv eredetéről. 2. kiadás. U. ott, 1834., 3. kiadás. Budapest, 1883, latin betűkkel átírva, Maior Péter-irodalmi társaság kiadása, összes munkáinak I. k. Ezen munka Engel ellen irányult, ki megtagadta a ruménségnek Trajanus legionáriusaitól való, sőt mindennemű római származását. M. tanai uralkodtak a történettudomány terén a ruméneket illetőleg Rösler Róbert és Hunfalvy Pál idejéig).
5. Istoria bisericei româniloru atâtu a celoru din coce, precum si a celoru din. colo de Dunare. U. ott, 1813. (Egyháztörténelem.)
6. Orthographia romana sive lationvalachica una cum clavi. (Primum valachico idiomate concinnata, deinde in latinum translata). Ugyanott, 1819. (Neve Majornak írva).
7. Lesicon românescu-latinescu-ungurescu-nemţescu. Buda, 1825. (A Klein Mikul által megkezdett, Kolosy Corneli által folytatott és Theodorovics és Theodori által befejezett budai szótár írói közt ő volt a legjelentékenyebb és legtevékenyebb; lehetőleg minden szót minden áron latinnak akarván feltüntetni, ma már tarthataltan eredményekhez jutott. E szótár bevezetésében ő értekezik párbeszéd alakjában a rumén nyelv és nép eredetéről).
Kéziratban: Despre datoria pârinţilor de a şi educa dpoiî bine. (Nevelési munka a szülők kötelességeiről gyermekeik nevelése körül).
Századok 1878. 656. sat. l. (Hunfalvy Pál).
Petrik Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XII. 209. l. (Costa János.)
Budapesti Hirlap 1891, 239. sz. (Junius), 1896. 7. sz.
Jancsó Benedek, A román nemzeti törekvések története és jelenlegi állapota. Bpest, 1899. II. k. és a m. n. múzeumi könyvtár példányairól.