orvosdoktor, Schwarz Emánuel és Diamant Erzsébet fia, szül. 1855-ben Kartalon (Pestm.); középiskoláit Aszódon, Egerben és Budapesten végezte; orvosi oklevelét 1882-ben a budapesti egyetemen nyerte és segédorvos lett a szt. Rókus-kórházban. 1883. júliusban kiküldte a kormány a csángó-telepekre orvosnak. 1884. tavaszán Schwarz családi nevét Majorra változtatta. 1888 után Ér-Diószegre került községi orvosnak. 1893-ban Gyöngyösre költözött és azóta ott működik.
Czikkeket írt az Oktató Háziorvosba (1883., mely lapnak néhány hónapi főmunkatársa is volt), az Orvosi Hetilapba (1889. A magyarországi pellagra kérdéshez, 1893. A diphteritis gyógyítása vaschloriddal, 1895. Az egészségügyi törvények végrehajtásának akadályai és a községi és körorvosok helyzete); a Millenaris fogorvosi congressus Munkálataiban (1896. A foghúzás és fogászat gyakorlása vidéken); 1893 óta a gyöngyösi helyi lapok munkatársa; a Hevesmegyei Lapokban (1899. Látogatásom Gyöngyös város legmagasabb pártfogójánál: a napnál, holdnál, esthajnali csillagnál és a fellegek között, több czikk).
Munkái:
1. Az aldunai csángó-magyarok egészségügye 1883-88. Bpest, 1888. (Különny. az Orvosi Hetilapból; megjelent az Egészségben is.)
2. Az aldunai csángó-telepítés orvosi szempontból. U. ott, 1898.
Önéletrajzi adatok.