Majláth József (székhelyi gróf),
államminiszter, M. József septemvir és terjékfalvi Tőrincsy Kata fia, szül. 1737-ben; Nagyszombatban 1754-ben volt II. éves bölcselethallgató s a szent Adalbert seminarium convictora. Tanulmányait végezve Hontmegyében kezdte hivatalos pályáját, hol jegyző, majd alispán és országgyűlési követ volt. 1767-ben kamarai tanácsosnak hivta föl Mária Terézia királynő Bécsbe. 1776-ban Fiume kormányzója, innét Szerémmegye főispánja lett. 1783-ban II. József a magyar udvari kamara alelnökévé s 1784. Borsodmegye főispánjává nevezte ki. 1785. máj. 9. grófi méltóságra emeltetett (mely méltóság 1794-ben és 1808-ban utódaira is kiterjesztetett). Ezután kir. biztos, majd főispán Pestmegyében; m. kir. udvari alkanczellár és Magyarország főkamarása lett. 1786-ban a bécsi udvari kamara alelnöke, 1794-ben cs. kir. udvari biztos és galicziai helyettes kormányzó; honnét azonban már 1795-ben a m. kir. tárnokmesteri méltóságot nyerte, működési körrel a m. kir. helytartótanácsnál és a hétszemélyes táblánál. 1797-ben Galiczia kir. udvari kanczellárjává neveztetett ki; hogy jövő működési terét megismerje, beutazta Galiczia s Bukovina minden részét. 1801-ben I. Ferencz király hasonló minőségben Velenczébe küldte s az ottani olasz udvari cancellaria elnökévé tette. 1802-ben államminiszter lett. 1806-ban hivataloskodásának 50 éves jubileiumára a szent Istvánrend nagy keresztjét kapta. Még 1809-ig szolgált, midőn erejét gyengülni érezte s nyugalomba vonult. Meghalt 1810. decz. 17. Nustáron (Szerémm.).
Munkái:
1. Dissertationes physicae de corpore generatim, deque opposito eidem vacuo; de motu corporum; de causis motuum in corporibus. Tyrnaviae, 1754. (Dum dissertationes ex universa philosphia in universitate Tyrnaviensi publice propugnaret ... Ex praelectionibus Josephi Apponyi, Francisci Weiss, Adami Wittman, auditoribus oblatae).
2. Inclyti Status & Ordines, Domini colendissimi, observandissimi. Flumine, 25. Oktobris 1780. (Beszéd).
Levele Ofen 1789. jan. 2. (a m. n. múzeumban).
A Hazánkban (VII. 1887.) Borsodmegye főispánjává történt felavatása alkalmával 1790-ben mondott beszéde.
Oesterr. National-Encyclopaedie III. 538. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai VII. 250., 251. l.
Illéssy-Pettkó, A Királyi Könyvek. Bpest, 1895. 133. l.