szatmári apát-kanonok, született 1783. július 25. Pesten; a gymnasiumot Szatmárt, a theologiát Egerben végezte; 1806-ban szenteltetett fel misés papnak; segédlelkész volt Majtényban, Erdődön, Munkácson hat évig; azután Schönbornban plébános nyolcz évig; 1818-tól Rónaszéken (Beregm.); Beret- és Máramarosmegyék táblabirája, majd a szatmári gymnasium tanára s 1843-tól 1859-ig igazgatója volt, 1842-ben apát-kanonok lett. Zsinati vizsgáló és szentszéki ülnök is volt. Meghalt 1866. szeptember 5-én Szatmárt.
Munkája: Egyházi beszéd, melyet a máramaros-szigeti kegyes iskoláktúl 1830. jún. 13. tartatott százados ünnepén mondott. Pest, 1830.
Mint gymnasiumi igazgató (1853. és 1854-ben) adatokat írt a gymnasium történetéhez.
Schematismus Szatmeriensis 1858.
M. Sion 1893. 453. l.
Sarmaságh Géza, A szatmári kir. kath. főgymnasium története. Szatmár, 1896. 215. l.