ügyvéd és közbirtokos, szül. 1830. jan. 14. Nőtincsen (Nógrádmegyében); gymnasiumi és bölcseleti tanulmányait Váczon, a jogiakat pedig Pesten és Győrött 1846-ban végezte. Az 1847. országgyűlés megnyiltával Nógrádmegye követei mellett mint írnok működött Pozsonyban. az 50-es években a belgiumi kath. gyűléseken szónoklataival általános föltünést keltett, miért is érdemeinek elsimeréséül a Szent-László-Társulat megválasztotta elnökévé. Nógrádmegye bizottságának tagja volt. 1871-ben mint a váczi egyházmegye egyik világi képviselője élénk részt vett a kath. autonomia congressus munkálataiban. Meghalt 1890. decz. 29-én Nőtincsen.
A 40-es évek elején Ilucz Oláh János Nemzeti Ujságában mint a napi események írója működött és Pozsonyból is e lapnak a rendek táblájánál és később is (névtelenül v. névjegy alatt) parlamenti tudósítósa volt. Czikkei, beszélyei a győri Hazánkban (1846), a Pesti Divatlapban (1846-47), a Pesti Naplóban (1851. 349. sz. Egy pár szó Hugo Victor mellett, 398-405. sz. Dumas után A két Witt testvér), a Budapesti Hirlapban (1853. 41-43., 46., 47. sz. Töredék egy carlista életéből), a Hölgyfutárban (1853. beszély), a Divatcsarnokban (1853. Egy pár magyar úr a mult században, Egy magyar földesasszony a mult században. 1854. beszélyek francziából ford.), a Kelet Népében (1856. Külföldi irodalom); a M. Tudom. Értekezőben (1862. II. könyvism.), a Havi Szemlében (1869. Társadalmunk egélyes jövője), a M. Sionban (1870. Lacordaire atya végrendelete), a M. Államnak is munkatársa volt.
Munkái:
1. A fekete tulipán. Regény Dumas Sándortól. Francziából ford. Pest, 1851. Két rész.
2. Lacordaire egyházi beszédei. Francziából ford. U. ott, 1853. (Ism. Pesti Napló 1014. sz.)
3. A kereszténység bölcsészeti tanulmányozása. Nicolas Ágost után francziából ford. U. ott, 1860-62. Három kötet. (Ism. Idők Tanúja 1860. 62., 65. sz.).
Álneve: Nőtincsi.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 309. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Pesti Napló 1890. 358. sz. esti kiadás.
Vasárnapi Ujság 1891. 1. sz. (Nekr.) és gyászjelentés.