hirlapíró, szül. 1870. jan. 10. Szatmárt, hol atyja M. Mátyás volt császári és királyi hadnagy, jelenleg kir. törvényszéki tisztviselő. Gymnasiumi tanulmányainak elvégzése után, a rajztanári pályára készült; de szemén csakhamar veszélyes gyuladás támadt és ennek következtében látóképessége nagyon megromlott, miért is orvosi tanács folytán a rajztanári állásról végkép le kellett mondania. 1891 tavaszán a Szatmár cz. laphoz került mint belmunkatárs, majd két év mulva főmunkatárs lett és hat évig mint a szinházi rovat vezetője működött ott 1897. májusig; ekkor szerkesztője lett a Papp Lajos görög kath. lelkész által kiadott Szatmári Ellenőr cz. lapnak, mely a Lukaciu és társainak hazaellenes üzelmeit keményen ostorozta; ezért Papp Lajost a lap kiadásától eltiltották s a lap hat hónap mulva megszünt. Ekkor M. újra a Szatmárhoz ment vissza, hol maig működik. Eközben a Szatmár és Vidékébe s a Szatmár-Németibe is írt actuális czikkeket és olykor társadalmi s vezérczikkel látja el a nevezett lapokat. A Magyar ujságnak is nyolcz évig volt levelezője.
Munkája: Fény és árny. Elbeszélgetések, tárczanovellák és rajzok. Szatmár, 1896.
Szinművei: Jó fogás, vígj. egy felvonásban (először Szatmárt adták elő 1893. márcz. 13.); Márcziusi napok, tört. korrajz (u. ott 1898. márcz. 15.); Anya bűne, népszinmű (most fejezte be).
Szerkesztett egy Emléklapot, mikor Papp Lajost Szatmárt plébánosnak megválasztották.
M. Könyvészet 1895. és önéletrajzi adatok.