orvosdoktor. nyug. egyetemi tanár, id. M. Sámuel (kinek elődei Szászország Meissen városából 1756-ban II. Frigyes porosz király pusztító csapatai elől Csehországon át menekültek Magyarországra és telepedtek le Váczon) és Spitzer Julianna róm. kath. szülők fia, szül. 1828. máj. 24. Váczon (Pestm.); középiskoláit és a két éves philosophiát a váczi piarista rendű gymnasiumban elvégezvén, a pesti egyetem orvosi karán iratkozott be. Az 1848. márczius 15. tüntetésben mint orvostanhallgató részt vett ugyan, de a szabadságharcztól távol maradt, és miután a nyilvános tanításoknak az egyetem bezárásával vége szakadt, tanulmányait magánúton folytatta s 1849-ben Wagner Dániel pesti gyógyszerész családjánál mint nevelő vonta meg magát. 1852-ben orvosdoktorrá avatták. Ezután Balassa János mellett műtőnövendék volt, majd a világhirű Semmelweiss Ignácz Fülöp mellett mint assistens működött. Rövid ideig Jász-Ladányban volt községi, majd Kapnikbányán kir. bányaorvos. 1859. jún. 12. a kolozsvári orvos-sebészi tanintézethez a szülészet rendes tanárává nevezték ki s okt. 3. átvette a kolozsvári szülőintézet vezetését, melyben 33 évig működött. A szülészeten kívül ellátta 1860-ban az állat-járványtani és állategészségügyi tanári széket; 1862-1863-ban előadta a törvényszéki orvostant és tetszhaláltant, 1869-ben ellátta a belgyógyászati kathedrát és vezette a belgyógyászati kórházat. 1872. márczius 10. az orvossebész tanintézet igazgatójává nevezték ki. A kolozsvári egyetem megalakításában is élénk részt vett, midőn 1872. jún. 17-én Lónyay Menyhért gróf miniszterelnök, Pauler Tivadar közoktatási miniszter és Tisza Lajos gróf Kolozsvárra utaztak; e tanácskozások eredménye az 1872. IX. törvényczikkel megalkotott kolozsvári egyetem lett. Azon év okt. 29. a szülészet rendes egyetemi tanárává neveztetett ki. Az egyetemi orvosi kar első tanártestületi gyűlésének emlékére 400 frt alapítványt tett. 1875-ben az orvosi kar dékánja, 1885-ben pedig az egyetem rektora volt. 1892. ápr. 9. neje elhalálozván, nyugalomba vonult. A szülészetben Semmelweiss tanainak első hirdetője volt és egy súlyszámítási normának felfedezője, mely általánosan használtatik.
Czikkei az Orvosi Hetilapban (1858. Kimutatás a pesti szülészeti kóroda 1857-58. működéséről, 1859. A medencze-hajlás meghatározása tárgyában Spiegelberg szerint, Töredékek a nőkórgyógyászat köréből, Történelmi tanulmányok a sebészet köréből és könyvism., 1860. Lapszemelvények a szülészet terén); az Orvos-természettudományi Értesítőben (1881. Az uj osztrák bábautasításról.)
Munkái:
1. A magyar orvostudományi irodalom 1770-ig. Kolozsvár, 1885.
2. A magyar gyógyszerkönyv (pharmacopoea Hungarica) második kiadásának (1888) ismertetése. U. ott, 1889.
3. A kolozsvári orvossebészi tanintézet történeti vázlata 1775-1872. Ugyanott, 1890.
Kéziratban több szakmunka.
M. Könyvészet 1886., 1889.
Kiszlingstein Könyvészete és fiának ifj. Maizner Jánosnak szives közlése.