főreáliskolai tanár, szül. 1858. jún. 29. Al-Gyógyon (Hunyadm.); tanulmányait Kolozsvárt végezte. 1884 óta tanár a dévai főreáliskolában, hol a magyar és német nyelvet és irodalmat tanítja. A hunyadmegyei történelmi és régészeti társulatnak több évig titkára volt. Ifjú korától kezdve ethnologiai és néppsychologiai tanulmányokkal foglalkozik. A rumén ethnographia körébe esik legtöbb czikke. A isfaludy-társaság megbízásából több év óta rumén népismei tanulmányokat folytat.
Czikkei az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1886. A nap- és hold-mythos az oláh népköltészetben); a M. Polgárban (1886. 128. sz. Manole, rumén népballada után); a Hunyadmegyei tört. és rég. társulat Évkönyvében (III. 1886. Mythosi elemek a rumén népköltészetben 1900. Ethnologiai párhuzamok, a magyar és rumén nép szóhagyományainak köréből); a Fővárosi Lapokban (1887. Az ég mythosza a rumén népnél); a Kisfaludy-társaság Évlapjaiban (XXIV. 1890. Az oláh népköltészet fő jellemvonásai); az Ethnographiában. (II. 1891. Rumén találós mesék, VII. 1896 Csángó-magyar karácsonyi miszterium); írt még az Ethnologische Mittheilungen, Volkskunde és Ausland cz. folyóiratokba.
Pallas Nagy Lexikona XII. 201. l. (Téglás Gábor.)
Vajda Emil Névkönyve. Győr, 1900. 80. l.