bölcseleti doktor és főgymnasiumi tanár, M. Salamon czifferi, később pozsonyi rabbi fia, M. Ede testvérbátyja, szül. 1846. okt. 15. Szimőn (Komáromm.); a főgymnasiumot Jászberényben, egyetemi tanulmányait Pesten végezte. Több évi nevelősködés után a budapesti tanárképző-intézet gyakorló gymnasiumának rendes, ösztöndíjas tagja lett; honnét 1877-ben a vágujhelyi izraelita alreáliskolához került ideiglenesen, majd végleges igazgatónak; ezen minőségében 18 évig működött és intézete magyarosítása s a felnőttek részére rendezett ingyenes magyar tanfolyamok érdekében buzgolkódott; ezért a magyar közoktatási kormány elismerésben részesítette. 1895. aug. 28. a vallás- és közoktatási miniszter kinevezte az erzsébetvárosi állami főgymansiumhoz rendes tanárnak, hol a mennyiségtant és természettant tanítja.
Paedagogiai s társadalmi czikkeket írt a szaklapokba, az Egyetértésbe, Egyenlőségbe s a Tanáregylet Közlönyébe. Az erzsébetvárosi főgymnasium Értesítőjében (1896. A házi nevelésről, 1897. Az iskolai nevelésről, 1899. A társadalmi nevelésről).
Munkája: A sík görbe vonalok nevezetes pontjairól és azok meghatározásáról. Bpest, 1877. (Doktori dissertatio.)
Önéletrajzi adatok.