Magyar Pál (boldog), Magister Paulus Hungarus,
dömés szerzetes, szül. 1180 táján magyar nemes szülőktől; tanulmányait a bolognai egyetemen fejezte be, hol 1221-ben már az egyházi jog tanára volt. Ekkor jött szent Domokos Bolognába, hol rendje ez időben általános gyűlésés tartotta. A szent életű és kitünő szónok beszédei oly nagy hatást gyakoroltak Magyarra, hogy mindenről lemondva a rendbe lépett. Szent Domokos általa óhajtotta rendjét Magyarországban elterjeszteni; ezért Magyart négy társ kiséretében pünkösdkor hazánkba küldötte; hozzájuk útközben még három, a szabad művészeteket tanuló ifjú csatlakozott. Legelőször Győrött, majd Veszprémben, azután még több helyütt is alapítottak monostorokat. A rend nálunk csakhamar oly nagy elterjedést vett, hogy az ausztriai tartományok is innen népesültek be. A rend fő rendeltetése volt az eretnekek megtérítése; M. Pál is, a mint a rend hazánkban gyökeret vert, ezekre fordította figyelmét és legelőször Boszniába ment társaival az ottani patarenusok megtérítése végett; de ennél még fontosabb volt a kunok megtérítése, kik hazánk keleti határainál laktak; ezekhez indult tehát M. Pál néhány társával. Először elüzettek, de azért oda ismét visszatértek; de újbó kiűzettek, és csak harmadszor sikerült végre előbb a fejedelmet, majd a népet a keresztény vallásnak megnyerniök és megalapíttatott a kún püspökség és káptalan. Mintegy kilenczvenen lehettek ottan szerzetes társai, midőn 1241-ben a tatárok a kunok közé törtek és dühöknek áldozatul esett és vértanú halált szenvedett M. Pál is társaival együtt. Így érdemelte ki a «kunok apostolának», redkívüli szónoki tehetsége által pedig «a szó mesterének» (dux verbi) nevét. Mint mártir a magyar szentek közt foglal helyet.
Kézirati munkái: Notabilia Primae et Secundae Compilationis és a III. Compilatio magyarázata. (Ezen műveit, melyek a canoni törvénytár némely részeinek magyarázata, bolgonai jogtanár korában írta. A legújabb canonisták közül csupán Schulte Freiderik prágai tanár tanulmányozta őt; A Compilationes antiquae cz. irodalomtörténetében ismerteti a II. és III. Compilatiohoz írt Notabilitáit. A Notabilia I. et II. Compilationis kézirata megvan a lipcsei egyetemi könyvtárban, az angersi városi könyvtárnak egy XIII. XIV. századi codexében, egy königsbergi codexben és a bambergi könyvtárnak egy XIV. századi hártya codexében. A III. Compilatio magyarázata nem ismeretes; említi ezt az Augustinus Antal XVI. századi canonista az: Antiquae Collectiones Decretalium előszavában.
Ferrarius, De rebus Hung. prov. ordin. Praedic. Viennae, 1637. 31. k. lap.
Acta Sanctorum Hung. Tyrnaviae, 1744. II. Appendix 18. l.
Horányi, Memoria II. 182. l.
Toldy Ferencz Összegyüjtött munkái. Bpest, 1873. VII. 262. l.
Uj M. Sion 1877. 585. l.
Ompolyi M. Ernő, A bölcsészet Magyarországon. Bpest, 1878. 63. l.
Balics, A róm. kath. egyház története Magyarországban. II. k. 1. r. 302. l. és 2. r. 346. lap.
Katholikus Szemle 1896. 536. l.