theologiai doktor, remete szent Pál-rendi szerzetes, a Laadi nemes családnak volt pártfogoltja s Laadi Jakab költségén Párisban végezte theologiai tanulmányait és doa ugyanazon úr támogatásával később másodszor is visszatért, hogy a zsidó nyelvben magát kiképezze. Valószinű tehát, hogy M. Sajólád környékén (Borsodm.), hol e család birtokolt és a pálosoknak 1387 óta volt zárdájuk, oda való születésű volt és itt lépett a szerzetbe is. Párisban a theologiai tudományokból a doktori fokot is megszerezte. Innét visszatérve a pálosok buda-szent-lőrinczi zárdájában kapott alkalmazást. A bold. szűz szeplőtelen fogantatásáról nagy munkát készült írni, mi egyszersmind alkalmul szolgált neki, hogy e tételről egy más szerzet tagjával nyilvános vitába bocsátkozzék. A vita mindkét részéről nagy hévvel folyt; de M. egyszerre csak elnémult, és mintha magát legyőzöttnek érezte volna, elhagyta emelvényét. De rövid nap nyilvános helyre bizonyos tételeket függesztett ki ugyanazon tárgyról és késznek nyilatkozott azokat bárki ellen védelmezni. Igy a vita megújult. Összegyűlt arra Budának színe-java; ott volt maga a király is, s ez alkalommal fényes diadalt aratott ellenfelén. De jóformán vesztére, mert magára vonta a király figyelmét, kinél ezentúl úgyszólván naponként megfordult, de bizonyára nagy hírnevet szerzett a közönségnél is; mindez elragadta a nagyra törő embert. Semmibe se vette rendjének törvényeit, elhanyagolta a lelki gyakorlatokat, sőt a magánvagyon birtoklásának vétségébe is esett. Mindezek daczára a főnöki méltóságra törekedett; de nemcsak, hogy ezen kivánsága nem teljesedett, hanem rendtársai elhatározták, hogy ezentúl rendkívüli költséget a rendtársak szokáson túl való tudományos kiképeztetésére nem fognak fordítani. Ezek elkeserítették a fönhéjázó, reményeiben megcsalódott embert, és hogy ellenszenves környezetétől szabaduljon, engedelmet kért és kapott ujból Párisba mehetni a zsidó nyelv megtanulása végett, a mire mindig vágyott. Laadi Jakab újból segítségére volt, szerzete elbocsátá őt, nehogy elkeseredésében rosszabbra vetemedjék; újból Párisba ment tehát, és 1444-ben ott is halt meg. Nem csekély kárt tett szerzetének azzal is, hogy bizonyos értékes könyveket magával vitt Párisba, melyek holtával ottvesztek.
Kézirati munkái: De immaculata conceptione Virginis, De Spiritu Sancto, De operibus eremitarum, Sermones Capitulorum generalium negotia concernentes. (Ezen művek kéziratait azon névtelen pálos, ki szerzete íróit és azok műveit a XVIII. század közepén összeírta és kinek munkáját Vincze Gábor a M. Könyv-Szemle 1878. évf. 21. és köv. l. közzétette, még látta.)
Uj M. Sion 1877. 585. lap.
Kath. Szemle 1899. 802. l. (Békesi Emil).