ág. ev. superintendens, szül. 1821. máj. 30. Késmárkon (Szepesm.); tanult szülőhelyén és Eperjesen, a hol 1838-42-ig jogot is tanult és jártasságot szerzett a franczia s angol nyelvben; három évig nevelő volt Berzeviczy Gergely két fiunokájánál; 1841-ben külföldi egyetemekre ment Berlinbe, Greifswaldba és Jenába (itt 1846. jún. 30-tól); megfordult egyszersmind Dán-, Svéd-, Olaszországban és Svájczban. 1846-ban a miskolczi ág. ev. gymnasium igazgatótanára, 1847-ben ugyanott lelkész, 1848. szept. 14. egyszersmind egyházkerületi jegyző lett; a szabadságharczban tevékenyen részt vett, a leveretés után az elfogatás elől a Szepességre ment, hol 1850-ben a bélai egyház lelkészévé választották. Az 1859. vallásügyi pátens megjelenése után neve országos hírűvé lett, minthogy az 1859. szept. 27. Késmárkon Zsedényi Ede vezetése alatt tartott nevezetes egyházkerületi gyűlésnek ő volt a jegyzője s a pátens ellen először tiltakozó végzést ő fogalmazott s ő nyomatta ki Sárospatakon Pálkövy által. E miatt törvényszék elé idézték, hivatalától felfüggesztették, börtönre ítélték, s miután önként nem jelentkezett a bezáratásra, éjnek idején csendőrök elfogták 1860. máj. 7. és fegyver között kisérték Kassára, hol Zsedényival együtt volt fogva máj. 15-ig. Ezután a magyar protestáns egyház szabadon szervezkedvén, a tiszai került Mádayt 1861. aug. 1. superintendenssé választotta; 1861. tavaszán a miskolczi, 1863. pedig a dobsinai egyház választotta meg lelkészeül. Mikor a miskolczi lelkészi állást a dobsinaival cserélte fel, a miskolczi egyház Máday-alapitvány létesítésével örökítette meg nevét. Meghalt 1870. szept. 28. Dobsinán. A kerület Máday-alapítványt alkotott; egyszersmind porai fölé a dobsinai egyházzal együtt szobrot állított.
Kiadta: A tiszai ág. hitv. egyházkerület Névtára 1862. Miskolcz.
Egyházi beszédei kéziratban maradtak.
Vasárnapi Ujság 1861. 21. szám arczk.
Protestáns Képes Naptár 1863. 53. l.
Ábel-Mokos, Magyarországi tanulók a jenai egyetemen. Bpest, 1890. 111. l.
Ballagi Géza, A protestáns pátens és a sajtó. Budapest, 1892.
Pallas Nagy Lexikona XI. 752. lap (Hörk) és gyászjelentés.