Madarassy Pál (gojzesti és mezőmadarasi),
val. b. t. tanácsos, az osztrák-magyar bank alkormányozója és főrendiházi tag. M. János megyei főjegyző és Weisz Francziska fia, szül. 1828. jan. 25. Egerben (Hevesm.); iskoláit valamint a jogi tanfolyamot Egerbe végezte; 1847-ben ügyvédi oklevelet nyert és hevesmegyei alügyész lett; de még azon év végén fogalmazó-gyakornok a m. kir. udvari kamaránál, hol Keszlerffy János tanácsos vezetése mellett ritka munkásság, szorgalom és szakavatottság által annyira kitüntette magát, hogy előljáróinak elismerését kinyerte. 1848-ban fogalmazói segéd volt az első m. kir. földmivelési, ipar- és kereskedelmi miniszteriumban, később a m. kir. pénzügyminiszterium elnöki osztályában egész a világosi fegyverletételig; azután a magyarországi pénzügyigazgatóságnál szolgált 1867-ig, a midőn, mint ungvári pénzügyigazgató, a m. kir. pénzügyminiszteriumban osztálytanácsos lett. Lónyay Menyhért pénzügyminisztersége alatt az elnöki osztály vezetése, a magyar pénzügyi szolgálat szervezése és berendezése körül szerzett érdemet; 1868-ban kineveztetett miniszteri tanácsossá és reá bizatott az indirect adózási főosztály vezetése; 1871-ben az államtitkári teendőkkel bizatott meg; 1873-ban helyettes államtitkár volt 1883. decz. 31-ig. 1884. jan. 1-től kezdve az akkor felállított m. k. pénzügyi közigazgatási biróság elnöke volt. 1892-ben nyugalmaztatott és ugyanakkor az osztrák-magyar bank magyarországi kormányzójává és a főrendiház tagjává neveztetett ki. Petőfi több költeményét lefordította volapük nyelvre s ily módon részint önállóan, részint volapük nyelvű folyóiratokban ismertette az egész világgal. E munkálkodásáért a Petőfi-társaság elismerő köszönettel, a volapük terjesztésére Párisban az egész világ képviselőiből választott akadémia pedig tagsággal tüntette ki. Hivatalos elfoglaltsága mellett Budán a népszinház ügyét lelkesülten fölkarolta s mindent elkövetett, hogy annak létezését biztosítsa. Midőn Molnár György azt szervezte, Tarnay Pál név alatt sikerült vígjátékokat és operetteket írt és külföldi szindarabot fordított, egyes életrajzírói szerint egy év alatt összesen huszonötöt, így a Dunanan apó és fia utazását. A napam boldogít cz. eredeti vígjátékát akkor ott többször adták. A dalművek szövegezésének megírására különös ügyessége volt és a zenészeti nyelvet kevesen értik náluk jobban mint ő. Különösen Buda magyarosításának ügyén sokat lendített. Majd a Budán Sängerhort név alatt ismert német szellemű és lelkületű dalegyletet hosszú küzdelem után a mostani budai dalárdává alakította át. Ezen dalárda körül szerzett érdemeiért az egylet megválasztotta elnökévé; valamint az aradi országos daláregyesület is igazgató-választmányának elnökévé. 1879-ben a szent István-rend kis keresztjét kapta. A főrendiházban az igazoló biróság, a naplóbiráló, a pénzügyi és a felirati bizottság tagja. 1898. nov. 30. megkapta a v. b. t. tanácsosi méltóságot.
Czikke a Jogtudományi Közlönyben (1888. A bélyeg és illetékügy reformja.)
Munkái:
1. Lexikon der Stempel- und Gebühren-Gesetz vom 9. Febr. u. 2. Aug. 1850. und der dazu in den Jahren 1850-58 nachträglich erflossenen Erläuterungen und Verordnungen. Pest, 1858.
2. Az ördög pilulái. Tüneményes bohózat 15 képletben. Laloue, Anicet Bourgeois és Laurent után ford. Buda, 1863.
3. A "A Budai dalárda" évkönyve az 1864- és 1865-ki egyleti évekre szerkesztette. U. ott, 1866. (Magyar és német szöveggel.)
4. Mouret abbé vétke. Regény. Zola Emil után francziából ford. Bpest, 1882. Három kötet. (Uj olcsó kiadás. U. ott, 1883., 2. k. U. ott, 1892.)
5. Hölgyek öröme. Regény. Zola Emil után ford. U. ott, 1883. Két kötet.
6. A bélyeg és illetékek iránti törvények és szabályok Lexikona. U. ott, 1883. (3. a «Függelék»-ben bőv. kiadás. U. ott, 1893.)
7. Az élet öröme. Regény. Zola Emil után ford. U. ott, 1884.
8. Rougonék szerencséje. Regény. Zola Emil után ford. U. ott, 1885.
9. A zsákmány. (La curée) U. ott, (1887. 2. kiadás. U. ott, 1892.)
10. Flolemil poedotas nugänik. U. ott, 1889. (Anthologia volapükül: két költemény Petőfitől, egy Ábrányi Emiltől és egy népdal.)
11. Zübimabledems de sep de Etelke. U. ott, 1890. (Petőfi Czipruslombok Etelka sírján, volapükül.)
12. Löfamagabs. U. ott, 1890. (Petőfi, Szerelem gyöngyei, volapükül.)
13. Lefogs. U. ott, 1890. (Petőfi, Felhők cz. költeménye volapükül.)
14. Páris gyomra. Regény. Zola Emil után ford. U. ott, 1892.
A 2., 4., 5., 7-9. és 14. sz. munkákat Taray Pál álnév alatt adta ki; Zola regényei előbb a Pesti Napló tárczájában jelentek meg.
Arczképe: kőnyomat: rajzolta Herqui K., nyomt. Horn és Zobel 1873-ban Pesten. (A Hajnal cz. Albumban.)
Hajnal, Album. Budapest, 1873. (Sarkady István) arcz.
Vasárnapi Ujság 1880. 39. sz. arczk.
Magyar Tisztviselő 1880. 41. sz., 1881. 15. szám, arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1883. 52. sz. arczk.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Könyvészet 1892.
Pallas Nagy Lexikona XI. 776., XVIII. 180. l.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Budapest, 1897. 159. l.