orvosdoktor, szül. 1729. febr. 28. Veszverésen (Poloma, Gömörm.), hol atyja M. György szekeres és földhöz ragadt szegény paraszt ember volt, de mivel diákul is értett, a bibliában pedig jártas volt, szomszédjaitól nagyra becsültetett és tudákos embernek tartották. M. Debreczenben a hires Hatvany professor alatt tanult, kinek további kiműveltetésében sokat köszönhetett; a theologiáról, melyet szintén tanult, lemondott és az orvosi tudományt széndékozott elsajátítani. Külső egyetemekre akart menni, de ebben, miután azon időben csak nemes ifjaknak saját költségükön volt szabad külföldi egyetemet látogatni, terve kivitelében még szegénysége is akadályozta. Szülőinek akarata ellenére is vágyát követte s hazáját elhagyva 1754 végén Boroszlóba érkezett és gyógyszertári segédkedéssel akarta megkeresni kenyerét és az összeget melylyel tanulását folytathassa. Ez azonban nem sikerült és nyomorából volt tanára Hatvany segélyezte némileg, mígnem egy Burg nevű gymnasiumi (Elisabethaneum) tanár magához fogadta szállásra; gyermekek tanításával és iskolai szolgálattétellel tartotta fenn magát és keresett is kis összeget; e mellett a felsőbb tudományokat halgatta és ismét a theologiára tért vissza; már lelkészi hivatalt is ajánlottak neki Magyarországon, de ezt, mert házassági föltétellel volt összekötve, nem fogadta el. Egy Dutzius nevű özvegy asszony vette pártfogásába s ennek segélyével sorsa jobbra fordult, hivatalba jutott és a nevezett gymnasiumban gazda tisztséget nyert. Azonban kiütvén az osztrák-porosz háború, Sziléziából, katonafogdosás elől, 200 frtjával Halléba szökött; a városi tanács is segítette 20 frttal, Dutzius asszony 150 frttal, ki még örökösévé is akarta tenni, ha a theologia tanulása mellett marad. A bevonuló sereg elől innét is távoznia kellett és Vittenbergába ment. Itt 1757. okt. 19. iratkozott be. Langguth orvosdoktor vette pártfogásába s a magyar könyvtár könyvtárnokává tette, mely hivatal szabad lakással, a convictusban étkezéssel és 30 frt stipendiummal járt. Most már egész lélekkel az orvosi tudományok tanulására adta magát. Vittenberg ostroma alatt és után ismét nyomorúságba esett és csak a kassai Kubinyi-féle stipendiummal, melyek két évre neki adattak, tartotta fenn magát. 1762-ben Langguth közbenjárására a boncztani múzeum custosává s a ritkaságok gondviselőjévé tették, Böhmer és Tryler doktorok 6 frtos decáni stipendiumot szereztek neki; 1763-ban pedig a választófejedelem convictusában gazdasági inspectorrá lett, a mi 80 frt évi fizetéssel járt; 1764-ben a szász választó-fejedelem közbenjárására 131 frtos ösztöndíjat kapott és ugyanekkor az 50 frtos Weltheim báró szász stipendiumát is megnyerte. Orvosi tudományát és gyakorlatát a kórházban folytatta. Azonban újabb pénzügyi segély után látott és 1765. Boroszlóba utazott, hol Dutzius asszony hallani se akart felőle; aztán atyját kereste fel hazájában, ez két aranyat adott neki, aztán kikergette házából. Utiköltsége 110 frtra ment, melyet Lipcsében Osterlamm Andrásnál egykor letett 200 frtból fedezett. Végre megérkezett másodszor Vittenbergába; itt eladta könyveit és 230 frttal Berlinbe utazott. Itt is segítették a tanárok élelmezéssel és ingyen tanítással és egy André nevű moszkvai kereskedő 64 frttal. Szorgalmasan tanulta az anatomiát és sebészetet. Tudományának híre eljutván hazájába is, 1767-ben Hellenbach báróné meghívta őt udvari orvosának. Ezt szivesen fogadván, mint jobbágy fiú, atyját kérte meg, hogy szabadon bocsáttatásaért folyamodjék, ez azonban tudni sem akart fiáról és így kénytelen volt Berlinben maradni 1770-ig. Végre orvosi oklevelet szerzett és 1771-ben visszatért hazájába. Minthogy útlevél nélkül távozott az országból, Bécsben kellett magát igazolnia s Pozsonyban kinyerte az országban való letelepedésre az engedélyt. Orvosi híre csakhamar elterjedt, különösen Csetnek és Rozsnyó környékén (Gömörm.); 1772-ben Liptómegye tiszti orvosa lett. A nagyszombati orvosi facultás kötelességévé tette, hogy az orvosi fok elnyeréseért ott is alávesse magát a szigorlatnak, a mit 1774. febr. meg is tett. 1776-ban a kis-honthi kerület hívta meg orvosának. Ekkor Rimaszombatba (Gömörm.) tette át lakását és a Rima melletti szép kertjében, mely 1788-tól lakásul is szolgált neki, csekély jövedelméből megelégedetten élt. Meghalt 1805. nov. 20. Rimaszombatban.
Munkái:
1. De modo regenerationis vasorum. Pars I. Generalis. Quam gratiosi medicorum ordinis consensu praeside D. Georgio Augusto Langguth ... pro gradu doctoris rite capessendo die XXIII. Augusti an. 1770. eruditorum examini subiicit. Vittenbergae.
2. Theoria affinitatum chemicarum, quam ... in regia univ. Tyrnaviensi publicae disquisitioni submittit. Tyrnaviae, 1774. (Kéziratban censurai példánya megvan a budapesti egyetemi könyvtárban.)
Horányi, Memoria II. 588. l.
Bartholomaeides, Comitatus Gömör 411. l. és Memoriae Ungarorum 266. l.
Fejes, Joannes, Memoriam Pest Madács, medicinae doctoris, posteritati tradere voluit intimus cultor 1807. Neosolii.
N. Annalen der Literatur 1808. I. Intelligenzblatt 202-209. l.
Kölesi és Melzner, Nemzeti Plutarkus IV. 147-165. l.
Szinnyei Könyvészete.