apát-kanonok és plébános, soproni származású, a theologiát 1703-ban a bécsi Pázmány-intézetben végezte; a győri egyházmegyében alkalmazták mint védenyi (Mosonym.) plébánost; innét 1714-ben Magyar-Óvárra helyeztetett át. 1721-ben visszakerült az esztergomi főegyházmegyébe és pécsváradi (Baranyam.) plébános lett és ugyanazon év máj. 21. pozsonyi kanonoknak neveztetett ki; majd ugyanott városi plébános és szent Miklósról nevezett ercsii apát lett. A lamacsi plébániára 4000 frtot adott. Meghalt 1741. máj. 28. Pozsonyban.
Munkája: IVbILarIs ex VetVstIorI EsterhazIano De GaLantha sangVIne proDIens saCerDos** festis honoribus principis Emerici e comitibus Esterházi de Galantha, ecclesiae metropolit. Strigoniensis archiepiscopi &c. dum pVbLICo qVatVor statVVm & popVLI gaVdIo** aLteras festIVas prIMItIas PosonII seXto kaLenDas a VgVstI saCraVIt** DebItae VeneratIonIs atqVe hoMagIaLIs obserVantIae LoCo eXhIbItVs. (Posonii), 1738.
Katona, Historia Critica XXXVIII. 874. l.
Brüsztle, Recensio IV. 175. l.
Necrologium Strigoniense. Strigonii, 1889. 6. h.
Zelliger Alajos, Egyházi irók Csarnoka 303. l.
Némethy, Ludovicus, Series Parochorum, Strigonii, 1894. 755. l.