bölcseleti doktor, Jézus-társasági áldozópap és tanár, 1661. jan. 9-én szül. Pleiburgban (Karinthia); 1678. okt. 21. lépett a rendbe; a rhetorikát majd a bölcseletet Gráczban tanította; azután hitszónok volt Linzben, Pozsonyban, Neustadtban és Sopronban. Nagy buzgóságot fejtett ki a más vallásbeliek megtérítésében. A betegkatonák látogatása alkalmával szerzett ragály következtében meghalt 1704. febr. 18. Pozsonyban.
Munkái:
1. Vita Magni Indiarum Apostoli 50 poematis illustrata. Viennae, 1690.
2. Paraghrasis Precationis D. Xàverii pro salute peccatorum numinumque inanium cultorum. U. ott, 1696. (Epikai költemény. Ujabb kiadása U. ott, 1755.)
3. Alphonsus in scenam datus. Graecii, 1694.
4. Fasciculus Marianus continens quinquagenam quaestinum de praerogativis B. V. Mariae. Viennae, 1696.
Stoeger még három latin munkáját sorolja föl, melyek Gráczban nyomattak 1699. és 1700-ban és egy németet, mely Linzben jelent meg 1702-ben; Sommervogel ellenben összesen kilenczet említ, még pedig pontosabb könyvészeti leírással.
Stoeger, Scriptores 213. l.
De Backer-Sommervogel, Bibliothèque-Bibliogr. V. 260. h.